2014. szeptember 25., csütörtök

Család

Közelmúlt történései:



Szeptember söpör már a tereken, sírnak az őszi kertek... szerencsénk volt itt angolhonban az
éltesebb hölgyek nyarával. Egészen mostanáig, szép napos időben volt részünk és ami a legesleg: száááraz!! igaz, pár napja a reggelek kissé csípősek, de mit várunk, uram bocsááá' Ő-S-Z van. Szeptember, akkor iskola kezdés, mint mindenhol így nálunk is; igaz csupán

4-én kezdték a csajok, de már suliba járnak (hurrrááá!)


Aztán kiskirály= BÁLINT kétéves lett


Kicsit ünnepeltünk csak 7.-én










...hogy aztán egy hét múlva barátokkal, keresztszülőkkel kerti parti keretében megünnepelhessük megint







 ...és még mindig csak a hónap közepén járunk/tunk

Szeptember 18.-a--ez volt az a nap amire minden lány úgy vágyik az életben-- ezen a napon, 10!! évvel ezelőtt házasságot kötöttünk. Tizenöt éve együtt, 10 éve házasok, 4 csodaszép gyermek plussz, drágám mondhatja nyugodtan 5 gyerek, mert Anna-Sárát öt éves kora óta nevelte; országváltás, éghajlat változás és mi egyátalán  nem öregszünk. ( Csak a fogunk kevesebb és talán már van 1-2 ősz hajszálunk!)

































































































2014. szeptember 9., kedd

na,most akkor mi is van??

Elkezdtem ezt írni már nem is emlékszem  mikor is! Arra viszont emlékszem, épp akkor se a telóm, se a szám.gép nemm akart engedni az oldalra(ide). Egy kissé ideges voltam. Aztán nem engedett képet feltölteni; na, akkor dobtam piszkozatba-

Az járt a fejembe, hogy miért jönnek a szavak néha olyan nyögve-nyelösen?
A kis hang olyan frappáns mondatokat suttog , amikor viszont leírnám köddé vesznek.

   Akkor most mi is van? kérdezhetnéd újra: most csak annyi, elvesztettem a vezérfonalat!
Megfogom nézni-tanulmányozni a diktafon funkciót a tel.omon s ha okosabb lettem bele-,lediktálom a mondandómat akkor talán nem keveredek bele a mondandómba' mint macska a házi cérnába!

Halihó


Helló mindenkinek, főleg neked, aki nem hagy cserben a hosszú kihagyás ellenére és olvasod blogomat!
  Nem vesztem el csupán túl szerveztem az életemet!! Ez a fő ok!; apró mellék okokról később említést teszek!! Húú, annyi, de annyi mesélni valóm van, hogy csak na!! Van egy csomó piszkozatom is, amit végre tisztázni kellene és publikálni! Sebaj, az élet nem áll meg, megy tovább, ami egyet jelent= lesz holnap is helye a pótlásoknak! Most csak annyit hogy csó-csocsi-csók mindenkinek!
 VIGYÁZAT, JÖVÖK! Vagy ahogy egy filmben elhangzott: Honey, I am back!!! 
Most jó éjt mindenkinek!

MI

Nyaralásunk története:


 Kicsit kacifántosan indult az egész nyarunk. Az előzmények: ugye, nem tudtuk mikor tudunk utazni, mert Bálint útlevelére vártunk. Aztán az megérkezett, alig 3 hónap kellett csupán; kézhezvétele után jutott mindkettőnk eszébe, 'és a többi gyerek útlevele érvényes e még???' S mit ad isten Lily lányunké biz'léjárt!!! Gyorsan idő pont foglalás,=júl.10-re aztán bizakodás megérkezik e időben; addig ugye nem tudunk Csalagút jegyet sem foglalni. 
   Aztán már úgy voltam vele, meg fog jönni időre, semmi értelme nincs idegeskedni. Pár nappal több ugyan, de 4 hét és megérkezett. Addigra már nagyon be voltak paprikázva a gyerekek. Szerencsére, itt Angliában is szuper idő volt így nem volt olyan rossz a várakozás.
  

A négy gyerek volt csupán az útitársam, nyugisan haladtunk, nem kellett időre megérkeznünk, mikor mentünk az autópályákon nem voltak nagy munkálatok, azaz nem kellett hosszasan cammogni tudtunk haladni. Ami sokat jelent, ha gyerek csapat az utasod+hosszú időre autóba vagy zárva. Sajnos, Daedalont nem kapott a hányós társaság, meg is volt a látszata= Csilla 2x is kidobta a taccsot!! Nem viselte meg nagyon, nem történt semmi 'baleset' igaz oda volt készítve a zacskó.

Olyan jól tudtunk haladni, hogy a rászámított időre nem is volt szükség, bőven indulás-beszállás előtt érkeztünk Folkstone-ba az Eurotunnelhez 

Persze a csomagolt kaja nem olyan finom, mint a terminálban kapható.



A tankoláskor a megállás elegendő volt, nem kellett pisilési szünetet tartani; kisügyes segítőm(Dorottya) kiszolgálta éhes-szomjas bagázst és a sofőrt is!!

Száraz időben autókázhattunk, rácsodálkoztak/tunk a táj szépségére, a legelésző állatokra és egyéb furcsaságokra, közvetlen közelről a vonatba beszállásra is



Lefoglalták magukat olvasással, zenehallgatással és rajzolással.

készül a kép a maminak

A félig ülő, félig(se) fekvő helyzet sem okozott gondot az alvásban.








                                                                                                                                                                                                     
Mennyire más volt az éjszaka, a hajnal, a fények, a színek, arra  gondoltam egész úton mennyire gyermekkoromat idézi ez az utazás. Pedig akkor a legtávolabbi út a Budapest-Marcali távolság volt, az sem túl gyakran.

A hajnal már Ausztriába ért bennünket a maga hűvösségével, de csoda szép napfelkeltével( már amennyire meg tudtam örökíteni vezetés közben! Uppsz!! Ne mondjátok senkinek-mobilt használtam vezetés közben, ok, csak 1-2 fotó erelyéig!!)
Vidámabban, egyátalán nem fáradtan tudtam haladni, igaz aludtam egy kicsikét. Az első megállásnál kb.23:35 körül, tudtam volna aludni egy jót,de mit ad a sors, isten a barmait mellettünk'legeltette' :-)) megállt egy autó és a benne ülők, illetve abból kiszállók feltűnési viszketegségben szenvedtek. Ahogy a torkukon kifért olyan hangosan röhögtek, beszéltek egymáshoz. A melletünk álló autó vagy éppen menni készült, vagy megelégelte ezt a fajta hangzavart, mert nem sokkal tovább is állt, hogy csak pár hellyel távolabb emezektől vagy el is hajtott azt már nem tudjuk meg soha!!
        Szóval, kb.óra- másfél órácskát ha becsuktam a szemem, aztán én is pályára álltam. Na, nem mint a műhold, csak vissza az autópályára. Viszont, már jó pár mérföldet levezettem addigra, hosszasan már nem mentem hajnali 3körül leálltam és 1/4 6-g nem is mentem tovább. Ebben már meg volt a reggeli WC használat a csipet csapatnak is, pelus csere, laza reggeli is belefért aztán uccu neki.
        
        Szerencsének tudható be az is, hogy nem lassította utunkat, se nagy forgalom, se útmunkák, amik voltak azok nem több km-esek voltak, csak rövidkék.

     Sajnos, elég drága volt az ausztriai út szakasz. Máig sem tudom, miért tettem!!! :-O
  Történ ugyan is, megvettem én az autópálya matricát, de nem ragasztottam fel, csak jó szokásomhoz híven bedobtam az oldalsó ablakhoz!!! Kifelé nézett. Na, aztán Hegyeshalomnál (mert okoska telefon, elakart rittig vinni GRAZ felé! én arra biz'a nem megyek= extra pénz az alagutakért, plusz fejfájás a levegőtlenség miatt) meszelnek, nekem, autó félre ablak leteker, fószer kérdez: német v.angol? mire én:angol. Mondja, papírokat kér , semmi gond gondoskodtam róluk, közben látja, hogy jogosítvány magyar kisvártatva visszatér egy brossúra szerűséggel, amin nemzetközi nyelveken le van írva, amit már szóban elmondott. Röviden : ...ha nem ragasztod látható helyre a matricát, vállald a következményeit!! Csupán 95GBP(nek megfelelő Eurot kellet leperkálni és tovább állhattunk. Közben azért konstatáltam nem  mi voltunk az egyetlenek akik hozzánk hasonlóan nem tette meg ragasztgatást. 
      Ahogy magyar földre hajtottunk az órák is gyorsabban tovatűntek. Igaz, csuda klassz nyári időben volt végig részünk, nem az a kánikula, de nagyon kellemes.


Nézd a kékeket, a zöldet!! mennyire más mint pl. Ausztriában vagy Németországban. Aztán kicsivel több mint 24 óra elteltével meg is érkeztünk anyukámhoz, aki természetesen aggódott értünk, hiszen csak egy nő vezetett több ezer kilómétert egy rakás gyerekkel.


folyt.köv.hamarosan :-))