Elmúlás

A kevés dolgok egyike amitől félünk, vagy legalább is tartunk, mert nem ismerünk;
nem olyan dolog mint a látogatás, amiből hazaérkezve mesélhetünk jót( legtöbb esetben), de elmondhatjuk ha nem úgy sikeredett mint ahogy terveztük.
   Nem találkoztunk senkivel aki elmesélte volna milyen is az, hogyan élte meg, élte át, mi segítette könnyebbé tenni stb.
   Amikor egy hozzátartozónk vagy csak szívünkhöz közelálló távozik mindig nehéz. Nehéz akkor is ha csak távoli ismerősöd kénytelen átélni szerette elvesztése kapcsán a szörnyű érzést: nincs többé!!!! nem ölelheti át, nem kérdezheti meg: hogy vagy? nem lehet a közelében. N-I-N-C-S!!! A szó már magában ürességet sugároz! Hideg szó!
    A halál egy folyamat fájdalmas befejezése, akár természetes( végelgyengülés), akár nem természetes( hosszú betegség miatt )  következik be. Akkor amikor ezt a folyamat erőszakos módon történik még szörnyűbb, mert  ... de nehéz, nehéz a szavakat megtalálni.

Sajnos, szembesülnöm kellett, egy távoli, de kedves ismerősöm veszítette el a gyermekét a napokban. Nem, nem volt beteg! Ő volt az akinek élete fonalát megrövidítette valaki, véget vetett egy gyönyörű életnek, ami még 1000 meg 1000 titkot, csodát adhatott volna mindenkinek= anyának, apának, rokonoknak és a gyermeknek egyaránt.
      Mindezt miért???? Soha nem tudjuk meg, nem kapunk rá választ miért?? Miért kellett meghalnia egy embernek, aki semmit nem tett az elkövető ellen, csak rosszkor volt rossz helyen.

Nyár tavasszal

Korai nyár

kaptunk egy kis ízelítőt a nyárból. Az elmúlt 20 napban tavaszi szüneten voltak a sulisok, persze az élet nem áll meg, de nem is lehet rohanni elébe!!! Dodó egy napot barátnőzött-sleepover-Csillu hozzánk hívta át az egyik kis barátnőt. A többi nap meg csak telt magától, igazából betervezni nem lehetett semmit, mert ugye esténként dolgoznom kellett. Na, ezt megoldottam a múlt héten hétfőtől-csütörtökig off-ot, szabadnapot kértem. Hiába, ember tervez isten végez: nem volt teljesen felhőtlen ez a pár nap szabad, ugyanis fogfájással küzdöttem. Ami nem  szokásom, de szinte napi szinten, kétóránként fájdalom csillapítót szedtem. Szerencsére voltak fogfájás mentes órák, ilyen alkalommal(2x is) kihasználva lementünk a tengerpartra. Az egyik nap tökéletesnek volt mondható minden tekintetbe: szuper idő, még este 5:30-kor is; fog nem fájt, munkába sem kellett sietni, szóval tökéletes. A második napot inkább a gyerekek élvezték, de az idő már hagyott kifogásolni valót. Igy is lent voltunk a parton majd egy órát, aztán a játszótérén is töltöttünk kis időt. A gondos homok ürítés cipőből, ruhából-haza hoztunk fél kiló homokot. :-))

A szuper előnyári napon

 A fürdés, vacsora után nem kellett hosszasan altatni őket, simán vettük ezt az akadályt is.

Aztán a nagy nap( szerdán telefonáltak a fogorvosi rendelőből: van új időpont-csütörtök délelőtt, a péntek késő délutáni helyett!!) : beszuszakoltak a fogászatra= valaki lemondta az időpontját így nem kellett a munkába menetelt felmondani. Ki is húzta a doki a rossz fogat, szerencse, hogy nem kellett dolgoznom az nap, mert hazaérkezés után, ugye semmi meleg, se étel, s még enyhe fájdalom is, ledőltem aludni. Nem tudom, hogy az előző esték, éjszakák nem alvása és/vagy a fogfájás-húzás, lórugásnyi érzéstelenítő is közrejátszott, de szinte egész nap aludtam.  Így pénteken, ha nem is vígadva, de fogfájás nélkül mehettem dolgozni.  

TAVASZ

ITT A TAVASZ!!!


Ez szuper minden viszonylatban. Nem kell már sok ruha, egyre többször kapcsolhatod  le a fűtést= kevesebb lesz a gáz számlád--halleluja; és ami a fő, remek lesz a hangulatod. Már órát is állítottunk, előre, ami nem mindig olyan jó, hiszen hamarabb lesz reggel, világos, este a megszokott időben még ragyog a nap, nem akarnak a gyerkőcök aludni menni. Na, meg össze is zavarja az embert ez az óra ide-oda állítgatás, de az okosok azt mondják megéri, szükséges, megtérül. Aha, Kinek???

Szóval: tavasz. Érzed, hallod, látod mindenhol. Ha csak próbálod kívülről figyelni a természetet csoda dolgokat fedezel fel mintha most látnád először. Hallod a madarak ébredését, csicsergését, érzed a föld illatát, a növekvő fű halk neszét, minden új életre kel.
Nem fagysz meg ha arra vetemedsz, hogy lemenj a tengerpartra, egy szóval sok előnye van a tavasznak.

Itt van mindjárt a húsvét. Kacifántosan indultunk neki.Az előkészületek nem voltak teljesen zökkenő mentesek. Ugyan is hosszas rábeszélés ellenére anyukám úgy döntött idén nem húsvétol velünk. Csomagot már elküldte március elején, de abba csak a nyuszi csomagok kerültek bele, akkor még az is kérdéses volt hogy lesz e addigra torma. Pedig a házi tormának , ahogy anyukám készíti párja nincsen. Aztán azt is sikeredett csinálni, termett annyi torma hogy elkészült az isteni házi torma; és 26.-án el is tudta küldeni a csomagfutárral, ami a következő napon már Angliában is volt. Persze miért legyen a mi életünk egyszerű, mint másoké?? a csomagot csak Londonig hozta/vitte a futár. Azt megszervezni, hogy meg is kapjam, ami nem egy egyszerű dolog ugye ők meg mentek is  is vissza 2 napra rá, tehát nekem csupán, kettő(!!!) napom volt csak hogy a csomagomhoz jussak. Ezt is megoldottam: félúton találkoztam egy ismerőssel aki helyben(országon belül) fuvarozással foglalkozik. Így már nem szorított az idő, hogy még az előtt átvegyem a csomagot, mielőtt a fuvaros visszamenne Magyarországra. Kollega átvette a csomagot érkezés után és vasárnap délelőttre megbeszéltünk egy találkozót és átadta/átvettem a kis csomagomat, amiben a húsvéti sonka is benne volt természetesen.

   Ezzel kezdődött. A gyerekek közben iskolába mentek, szülői értekezlet, mikorra máskorra tervezték be, mint a szünet előtti utolsó előtti napra. Amikor én beosztás szerint dolgozom. Persze hónap eleje= minden számla kifizetésének az ideje, szóval nem voltunk valami fényes anyagi helyzetbe, de drága apukám mindig azt mondta: majd csak lesz valahogy, mert még úgy sose volt, hogy valahogy ne lett volna.
 És tényleg  nem okozott semmi gondot, hogy sokadika után és még fizetés előtt voltunk.

Egyszerűnek nem mondanám a húsvét előtti napot, de az összképet nézve szuper nyugis volt. Szuperebbnek titulálhatnám ha anyukám is itt lett volna.

Egy kicsit még december

Sajnos nem tudtam az időt nyújtani mint a rétes tésztát!! Sajnos, december 29.-e nagyon hamar elérkezett= ekkor vittem anyukámat a találka helyre ahonnan hazafuvarozták! Kissé üres lett a ház nélküle. :-(( Én nagyon szeretném, de egyre jobban arra a véleményre kell hogy jussak, anyukám nem akar ide ki( Angliába) költözni. Nem velünk van a baj, nem is igazából a hellyel, hanem azt hiszem mindennel egy kicsit. Erről később újból visszatérek.
    Nagy gyerekem is csak egy napot töltött velünk, hát igen, ilyen amikor a fiatalság kirepül. Valahol jó, de valahol késleltetnéd még egy kicsit. Nemde??




      Aztán megint csak munka, mintha ebből állna ki az életünk, kissé monotonnak tűnik, de mi így szeretjük. Monoton ugyan, de cseppet sem unalmas; ott ahol 4 gyerkőc veri fel a ház csendjét, ott unatkozni luxus!! Barátaink időt szakítottak ránk és kellemes szombatot( 30.-a) töltöttünk együtt. Amikor vendégeid vannak nem olyan mintha az idő eltűnne, vagy fénysebességgel közlekedne??? Egyszerűen alig beszélgettetek és már hoppá, menniük is kell!!
   Persze, ha valamit tervezel vagy csak kellene csinálnod egy csomó dolgot, nem elég a nap 24 órája sem, soha nem érsz a végére a teendőidnek. Vagy csak én vagyok ezzel így, egyedül???

Barát

Once upon a time...egyszer volt hol nem volt. De még sem, mert ez nem mese. Valós igazi történés. Egy másik személy, aki így vagy úgy, meghatározó személy az életemben. 

Mintha semmi sem történt volna mióta nem találkoztunk, kb.12éve; két éve vettük újból fel a kapcsolatot. Nem futottunk tisztelet köröket, durr-bele trécseltünk/dumálunk órák hosszat! És jön!!!! Itt fog lakni-dolgozni Angliában!!! Hurrrá!! Nem tudom hány nap kell, hogy minden velünk történtet kivesézzünk, elmondjunk egymásnak! Egy biztos, többször-több óra kell majd mindehhez!!

Egyszer

Egyszer majd talán... mind-mind a jövő, az elkövetkezőt szolgálják mutatják. Plusz az én óhajom, hogy megtaláljam az IDŐt! Az időt, a lehetőséget, az alkalmat, hogy szavakba foglaljam és megosszam gondolataimat akkor amikor éppen aktuális. Oké, ami késik nem múlik! Tudom, sikerülni fog!!

Fotók

Szentimentalizmus

Már március 6.-a van! Hahaha! 5.-e után nem 7.-e jön! Tegnap voltam szülinapos. Nem számoltam össze pontosan, de sokaknak eszébe jutottam-felköszöntöttek! Azért ez jól esik! Van egy kedves Fb-os ismerős( személyesen még soha nem találkoztunk!!) még negyedikén, nem sokkal éjfél előtt elküldte jó kívánságát!! Azért ez már valami !!! 

Születésnapod egy remek alkalom arra, hogy elmondhassam mennyire fontos vagy nekem 😘😘 boldog szilinapot anyuci 💝🎊🎁🎉🎈

Nagylányom üzenete!! 

Kicsi-nagyok tortája-nekem : ugyan nem teljesen kész, de ők készítették

LILYKÉM RAJZA

Kedvesem meglepetése:

Magamnak a jeles nap alkalmából:

Nagyszerű nap volt! KÖSZÖNÖM ANYUKÁM! 😊

Judit, Jutka, Jucca, Jucus

Ez meg ér egy misét!! azaz egy fejezetet. Elég régre nyúlik vissza ez a barátság.

Hűha, jó régre kell visszanyúlni. 

Ugye, mikor az ember találkozik valakivel nem tudja előre barát vagy ellenség lesz e az illető! 

 1997-ben volt szerencsém Amerikában tölteni egy kis időt( bő másfél évet, pontosan) . Bentlakásos ápoló voltam egy otthonban. Kis családias közösség, csak 8 lakóval. Viszont minden velük kapcsolatos teendőt nekem és a kollégának kellett megcsinálni = takarítónő, mosónő, szakács, ápolónő, segítő, adminisztrátor -uk voltunk- szóval mindent. Ez idő alatt 'elhasználtam' két kollégát, aztán késő ősszel( '97) érkezett meg Jutka. Teljesen az én ellentétem: mint gondolkodásban, mint kinézetre egyaránt. Aztán ahogy teltek a napok beszélgettünk, együtt dolgoztunk, megismertük egymást, egymás előnyeit, hibáit, közös vonásokat fedeztünk fel  egymásban- barátokká váltunk. 

Nem használta fel ellenem az apró kis dolgokat, melyeket elmondtam neki. Ő volt az aki először megfogalmazta milyen ember is vagyok valójában. Minden elfogultságtól mentes őszinte vélemény. 

Milyen is vagyok? Aki egy kicsit is ismer vagy veszi a fáradtságot, hogy megismerjen az nagyjából  tisztában vele. Olyan vagyok, mint egy jó másodhegedűs: nagyszerűen játszik a hangszerén, de a prímet más játsza!! 

Tehát húzom az igát, tolom a szekeret, de irányítást meghagyom másnak. 

Dolgozom, a tőlem telhető maximumot nyújtom; Oké, ez nem zárja ki, néha lustább  vagyok, mint az adott helyzet elvárná, de az adott feladatot megcsinálom, bár kissé később. Ettől most én rosszabb ember lennék?? Szerintem nem, de ugye ezt mindenkinek magának kell eldöntenie ezzel a tulajdonságommal, tettemmel hova férek az illető mércéjébe. 

  Bocsi a kis kitérőért!

KÖSZI JUCUS!!!!

Szóval, január 11-én volt anyukám 70.szülinapja. Szinte az utolsó pillanatig nem volt biztos megyek e haza vagy sem. Mikor végül is eldőlt, megvettem a repülőjegyet ( szuper áron szerintem) egyetlen hibával: annyira megváltozott a tömegközlekedés Magyarországon, hogy  a gépem landolása után már nem tudtam Marcali leutazni ( Budapesttől 180km) Ugye, még az is közrejátszott, hogy mindezt anyukám tudta nélkül szerveztem. Gondolhatjátok, nem volt egyszerű, de szenzációsra sikeredett. 

   Ugye, január- mindenhol hosszú hónap, kiköltekeztünk karácsonykor, ott volt szilveszter is, szóval nem akartam extra költségként még szállodában tölteni az éjszakát. Az sem tűnt kecsegtető  lehetőségnek hogy a vasútállomáson éjszakázzak. Gyors gondolkodás( hehehe- ezt is szoktam néha!!) megtaláltam a mentőövet - hívtam Jutkát ( indulás előtt 2 nappal, van e valami használható ötlete.OK, lehet, lelkem mélyén bíztam benne, hogy ezt ajánlja= " nálunk fogsz aludni" --kijött elém a reptérre, kibuszoztunk Ercsibe, gyalogoltunk egy csomót, de csak azért hogy dumálni tudjunk. Amit nem is hagytunk abba hajnali fél háromig. Akkor is csak azért, nem mintha kifogytunk volna a témából , nem, csak tudomásul vettük, hogy ő 12 órai műszakon van/ volt túl, én pár ezer légimérföldön, plusz nekem még négy órát vonatoznom kell , hogy anyukámhoz érjek. 

  

   Dőlt belőlünk a szó, emlékszel erre, emlékszel arra, amikor ezt csináltuk ...kezdetű mondataink csak pörögtek-pörögtek. Háát, igen, az az idő amit felemlegettünk Jucussal egyedi minden tekintetben: csak 17évvel voltunk fiatalabbak akkor. Jutka akkor még szingli  volt( sohanemmegyekférjhez véleménnyel) nekem is csak egy csemetém volt, tervem, elképzelésem, vágyaim mind megvalósításra vártak.  ---

Annyit pofáztunk, hogy csak útólag jöttem rá egyetlen egy képet sem csináltunk magunkról!!!

Újra fiatalnak éreztem magam, lelkiismeret-furdalás érzése nélkül. Felemelő szenzációs érzés volt. Jutkám, ezt meg kell ismételnünk!!!

Olvasgatás

      Egyre kevesebbet vagyok a neten, azaz a facebookon. Lehet,hogy megszűnt a függőségem, vagy csupán elveszítette varázsát, újdonságát, már nem éhezem annyira az onnan áradó információkra. ki tudja; tény viszont az, hogy pár perc alatt átpörgetem, megnézem, ha valaki ismerőseim közül felrakott-megosztott valamit, aztán agyő, már keresek valami olvasni valót átszörfözöm más vizekre, vagy csak egyszerűen kikapcsolom és játszom a kis játékaimat( étterem, sütöde, candy crash és tsai)
    Egy ilyen bekukkantás alkalmával, tegnap, pontosan, olvastam bele egy kedves honfitársunk bloggjába, aki Amerikában él a kis családjával, 2012 nyara óta. De nem is ez a lényeg,  hanem egy írása, ami kb. így hangzik(nem szó szerinti idézés: felkarolt bennünket, ismeretlenül... bemutatott más ott élő magyar családoknak...van kit felhívni-'nem ugrunk be egy bambira?'
 
      Most irigy vagyok, megmondom az őszintét!!!! Ők is( az USA-ban élő magyarokra értem)messze vannak az őshazától, ott miért van összetartás, azaz miért tartósabb és nem felszínes, mint idekint.
vagy lehet, csak én idealizálom túl a dolgokat, ruházom fel őket jó tulajdonságokkal, nem tudom, de tény, hogy ilyen és ehhez hasonló cikkek olvasása döbbent rá arra igazából, hogy itt ahol jelenleg élek, nem érezhető ez a fajta összetartás. Bár én magamat szerencsésnek vallom, (az engem ért kritikák, rosszindulatú megjegyzések, támadások ellenére) ; tagja vagyok egy kis csapatnak, akik érdek nélkül, csupán az együttlét kedvéért, ha összejönnek, jól érezzük magunkat és nincs intrika, áskálódás, acsarkodás, legalább is bízom abban, hogy nem csupán szentimentaltásom színezi ki a dolgokat.
    Persze, nem csak ezért vagyok szerencsés, megismerkedtem 1-2 emberrel akikről elmondhatom, hogy a barátaim jóban-rosszban egyaránt. Plussz, beigazolódott az a feltevés is, hogy a távolság, se kilóméterben, se időben nem lehet akadálya a barátságnak.
     Édesanyám születésnapjára( ez külön említést érdemel!!) hazaugrottam, de hogy teljesen legyen a meglepetés, nem mentem egyenesen  haza; előző nap este érkeztem MagyarHonba - Judit barátnőmnél szálltam meg, és milyen jól tettem ( erről még később többet). Már hazafelé sétáltunkban is cseverésztünk, de majd csak ezután teljesedett ki a dumapartink= hajnali(!!!!!) 3-ig. Akkor is csak azért hagytuk abba, mert ő 12 órai meló után volt, előttem meg még pár órai vonatozás, mögöttem meg pár óra autózás-repülő út állt. Nem volt gond, hogy személyesen már több mint 10 éve nem találkoztunk, nem volt tiszteletkör futás, feszélyezettség, csak dumáltunk, emlékeztünk, nosztalgiáztunk!!! Na, ilyen barátságok sem teremnek minden fán! :-))
   

2015-folytatás, ami decemberből kimaradt

  KARÁCSONY--így nagy betűvel!! visszatekintve már olyan messzinek tűnik, de akkor zsezsi volt, izgalmas, zűrös, izgulós BOLDOG!!!

Zűrös, mert muzulmán főnököm nem igazából értette meg, hogy 24.-e nekünk keresztényeknek ( közép és Európa nagy részén) 'karácsony estéje'!! Bementem dolgozni, mert beosztott, de mint később kiderült, nyugodtan maradhattam volna otthon, mert egyátalán nem volt forgalmas. 

Anyával mindent úgy intéztünk, hogy még munkaidő előtt (6-9ig dolgoztam) megvacsoráztunk; menü a szokásos rántott hal( halrúd a gyerekeknek) majonézes és hagymás krumpli saláta plussz egy kis ínyencség= lazacot sütöttem csak natúran-só, bors, citrom karikák, mennyeire  sikeredett, mint mindig!! Úgy döntöttünk, hogy majd karácsony napján (25.-én) bontunk ajándékokat. 

E kis incidens ellenére ( műszak szent este!! :-((  ) is szuperül sikeredett az ünnep. 

       Karácsony napján sikerült emberi időben felkelnem, felkészítettük az ebédnek valót, aztán szinte végszóra megérkezett a nagy gyermekem és az unokahúgom. Így volt teljes az ünnep!!

2015- újabb lehetőségek

ÚJ ÉV, ÉJ REMÉNYEK, ÚJ EREDMÉNYEK RÉGI ÉN!!!!





       Eltelt egy újabb év, pedig olyan szeptember tájékán nagyon döcögős volt. Azt gondoltam sose lesz vége ennek az évnek. Rengeteg minden történ, jó is és kevésbé jó egyaránt. Gyerkőcök rettenetesen nagyott nőttek! Képzeljétek el nagylányom az idén hivatalosan is ( angol és amerikai viszonylatban is!!!) hivatalosan nagykorúvá érik, persze majd csak májusban!!! ;-D
    Törpéim is szinte szemmel láthatóan nőnek, okosodnak; persze, tudom, nem  áll meg a világ, de néha jómagam is rácsodálkozom, hogy már mennyire nem babásak. 

  Másod szülöttem

Nagy munkában: mézes kalács díszítés!!

is ma holnap betölti a 13-at!!!!! Kész hölgyike a maga rigolyáival, okosságával, dilijeivel és szépségével, mert pótnagyija= Rózsika néni, mondta rá: ez a csaj nőből van!! Ez rá nagyon áll, valóban!! Csillu,

aki csak 16 hónappal marad le mögötte úgy tűnik kisebb, de csak ruha méretben, de ha háttal állítanánk a kettőt nem mondaná meg az őket nem ismerő melyikük az idősebb.
     Kis visszatekintés( naaaa, nem annnyira messze, csak december elejéig!!) Olyan volt a decemberem, mint a szita, mindenhol lyuk és semmi nem marad benne. Itt főleg az idő slisszant ki a lyukakon, abból sose volt elég. Ennek ellenére jól menedzseltem az egészet!! Megszerveztem anyukám kiutazását( hahaha, Ő arra gondolt, hogy küld egy nagy csomagot december elején és majd találkozunk valamikor az újévben!!) Na, nem így történt: letelefonáltam, leszerveztem a ki és visszautazását! neki csak bejelentettem, december 11 és 30 között nincs Magyarországon!! Ez majdnem 3!hét (volt míg itt volt velünk!!) én akartam neki egy kis pihit, erre ő felforgatta az egész házat és rendezett, rámolt takarított!! Látványos volt a cselekedete. ( Ok, most itt nem kell hüledezni, és minden rosszra gondolni, nem volt (mindig!) rendetlenség nálunk, csak néha :-D)  Persze, ezt úgy kell elképzelni, egyik oldalon rendet raksz a másik oldalon a gyerekek már szétszórtak vagy legalább is már elővettek egy újabb játékot és már is oda a rended!!
   Ugye, emellett nap mint nap mentem dolgozni, de sulis dolgokat intézni(Dec.19-ig mentek még iskolába a csajok!), ajándékokat keresni-találni, mindenkinek valami hasznosat, valamit amit már régóta szeretett volna; hivatalos dolgokat is intézni, bevásárolni, az elmaradhatatlan: "mit eszünk ma?" hiába a mami szuper főzési tudománya, először is ki kell találni mi az amit minden gyerek szeret és meg is eszik.( nem spagetti minden nap!!!)

    Közben még idegeskedtem is mert, ugye Anna-Sára 'londoner' lett, mikor, hogyan jön/nek le az unokanővérével! Ugye akkor extra alvóhelyről gondoskodni. Na, gondolhatjátok, a hajam égnek állt. Aztán jönne-mennek az sms.ek, mert mindenki nagyon elfoglalt=dolgozik, nehéz összeegyeztetni mikor is tudnánk beszélni; ééés... nem tudunk jönni, mert félre-, eltájékoztattak bennünket stb. Na, erre robbant az agyam, szép kis karácsony ha nem teljes a család.stb Szóval a bosszúság ellenére el voltam keseredve, nem lesz itt a nagy gyerekem karácsonykor! ;-((    Nagyanyja utazott többszáz km-t, hogy (Őt/őket is) lássa és velünk/velük is legyen egy kicsit. Azért a szívem mélyén reméltem 25-én senki nem dolgozik(persze 1-2 kivétel mindig van, de a nagy többség NEM!) lejönnek.

Folyt.köv.