Judit, Jutka, Jucca, Jucus

Ez meg ér egy misét!! azaz egy fejezetet. Elég régre nyúlik vissza ez a barátság.

Hűha, jó régre kell visszanyúlni. 

Ugye, mikor az ember találkozik valakivel nem tudja előre barát vagy ellenség lesz e az illető! 

 1997-ben volt szerencsém Amerikában tölteni egy kis időt( bő másfél évet, pontosan) . Bentlakásos ápoló voltam egy otthonban. Kis családias közösség, csak 8 lakóval. Viszont minden velük kapcsolatos teendőt nekem és a kollégának kellett megcsinálni = takarítónő, mosónő, szakács, ápolónő, segítő, adminisztrátor -uk voltunk- szóval mindent. Ez idő alatt 'elhasználtam' két kollégát, aztán késő ősszel( '97) érkezett meg Jutka. Teljesen az én ellentétem: mint gondolkodásban, mint kinézetre egyaránt. Aztán ahogy teltek a napok beszélgettünk, együtt dolgoztunk, megismertük egymást, egymás előnyeit, hibáit, közös vonásokat fedeztünk fel  egymásban- barátokká váltunk. 

Nem használta fel ellenem az apró kis dolgokat, melyeket elmondtam neki. Ő volt az aki először megfogalmazta milyen ember is vagyok valójában. Minden elfogultságtól mentes őszinte vélemény. 

Milyen is vagyok? Aki egy kicsit is ismer vagy veszi a fáradtságot, hogy megismerjen az nagyjából  tisztában vele. Olyan vagyok, mint egy jó másodhegedűs: nagyszerűen játszik a hangszerén, de a prímet más játsza!! 

Tehát húzom az igát, tolom a szekeret, de irányítást meghagyom másnak. 

Dolgozom, a tőlem telhető maximumot nyújtom; Oké, ez nem zárja ki, néha lustább  vagyok, mint az adott helyzet elvárná, de az adott feladatot megcsinálom, bár kissé később. Ettől most én rosszabb ember lennék?? Szerintem nem, de ugye ezt mindenkinek magának kell eldöntenie ezzel a tulajdonságommal, tettemmel hova férek az illető mércéjébe. 

  Bocsi a kis kitérőért!

KÖSZI JUCUS!!!!

Szóval, január 11-én volt anyukám 70.szülinapja. Szinte az utolsó pillanatig nem volt biztos megyek e haza vagy sem. Mikor végül is eldőlt, megvettem a repülőjegyet ( szuper áron szerintem) egyetlen hibával: annyira megváltozott a tömegközlekedés Magyarországon, hogy  a gépem landolása után már nem tudtam Marcali leutazni ( Budapesttől 180km) Ugye, még az is közrejátszott, hogy mindezt anyukám tudta nélkül szerveztem. Gondolhatjátok, nem volt egyszerű, de szenzációsra sikeredett. 

   Ugye, január- mindenhol hosszú hónap, kiköltekeztünk karácsonykor, ott volt szilveszter is, szóval nem akartam extra költségként még szállodában tölteni az éjszakát. Az sem tűnt kecsegtető  lehetőségnek hogy a vasútállomáson éjszakázzak. Gyors gondolkodás( hehehe- ezt is szoktam néha!!) megtaláltam a mentőövet - hívtam Jutkát ( indulás előtt 2 nappal, van e valami használható ötlete.OK, lehet, lelkem mélyén bíztam benne, hogy ezt ajánlja= " nálunk fogsz aludni" --kijött elém a reptérre, kibuszoztunk Ercsibe, gyalogoltunk egy csomót, de csak azért hogy dumálni tudjunk. Amit nem is hagytunk abba hajnali fél háromig. Akkor is csak azért, nem mintha kifogytunk volna a témából , nem, csak tudomásul vettük, hogy ő 12 órai műszakon van/ volt túl, én pár ezer légimérföldön, plusz nekem még négy órát vonatoznom kell , hogy anyukámhoz érjek. 

  

   Dőlt belőlünk a szó, emlékszel erre, emlékszel arra, amikor ezt csináltuk ...kezdetű mondataink csak pörögtek-pörögtek. Háát, igen, az az idő amit felemlegettünk Jucussal egyedi minden tekintetben: csak 17évvel voltunk fiatalabbak akkor. Jutka akkor még szingli  volt( sohanemmegyekférjhez véleménnyel) nekem is csak egy csemetém volt, tervem, elképzelésem, vágyaim mind megvalósításra vártak.  ---

Annyit pofáztunk, hogy csak útólag jöttem rá egyetlen egy képet sem csináltunk magunkról!!!

Újra fiatalnak éreztem magam, lelkiismeret-furdalás érzése nélkül. Felemelő szenzációs érzés volt. Jutkám, ezt meg kell ismételnünk!!!

Olvasgatás

      Egyre kevesebbet vagyok a neten, azaz a facebookon. Lehet,hogy megszűnt a függőségem, vagy csupán elveszítette varázsát, újdonságát, már nem éhezem annyira az onnan áradó információkra. ki tudja; tény viszont az, hogy pár perc alatt átpörgetem, megnézem, ha valaki ismerőseim közül felrakott-megosztott valamit, aztán agyő, már keresek valami olvasni valót átszörfözöm más vizekre, vagy csak egyszerűen kikapcsolom és játszom a kis játékaimat( étterem, sütöde, candy crash és tsai)
    Egy ilyen bekukkantás alkalmával, tegnap, pontosan, olvastam bele egy kedves honfitársunk bloggjába, aki Amerikában él a kis családjával, 2012 nyara óta. De nem is ez a lényeg,  hanem egy írása, ami kb. így hangzik(nem szó szerinti idézés: felkarolt bennünket, ismeretlenül... bemutatott más ott élő magyar családoknak...van kit felhívni-'nem ugrunk be egy bambira?'
 
      Most irigy vagyok, megmondom az őszintét!!!! Ők is( az USA-ban élő magyarokra értem)messze vannak az őshazától, ott miért van összetartás, azaz miért tartósabb és nem felszínes, mint idekint.
vagy lehet, csak én idealizálom túl a dolgokat, ruházom fel őket jó tulajdonságokkal, nem tudom, de tény, hogy ilyen és ehhez hasonló cikkek olvasása döbbent rá arra igazából, hogy itt ahol jelenleg élek, nem érezhető ez a fajta összetartás. Bár én magamat szerencsésnek vallom, (az engem ért kritikák, rosszindulatú megjegyzések, támadások ellenére) ; tagja vagyok egy kis csapatnak, akik érdek nélkül, csupán az együttlét kedvéért, ha összejönnek, jól érezzük magunkat és nincs intrika, áskálódás, acsarkodás, legalább is bízom abban, hogy nem csupán szentimentaltásom színezi ki a dolgokat.
    Persze, nem csak ezért vagyok szerencsés, megismerkedtem 1-2 emberrel akikről elmondhatom, hogy a barátaim jóban-rosszban egyaránt. Plussz, beigazolódott az a feltevés is, hogy a távolság, se kilóméterben, se időben nem lehet akadálya a barátságnak.
     Édesanyám születésnapjára( ez külön említést érdemel!!) hazaugrottam, de hogy teljesen legyen a meglepetés, nem mentem egyenesen  haza; előző nap este érkeztem MagyarHonba - Judit barátnőmnél szálltam meg, és milyen jól tettem ( erről még később többet). Már hazafelé sétáltunkban is cseverésztünk, de majd csak ezután teljesedett ki a dumapartink= hajnali(!!!!!) 3-ig. Akkor is csak azért hagytuk abba, mert ő 12 órai meló után volt, előttem meg még pár órai vonatozás, mögöttem meg pár óra autózás-repülő út állt. Nem volt gond, hogy személyesen már több mint 10 éve nem találkoztunk, nem volt tiszteletkör futás, feszélyezettség, csak dumáltunk, emlékeztünk, nosztalgiáztunk!!! Na, ilyen barátságok sem teremnek minden fán! :-))
   

2015-folytatás, ami decemberből kimaradt

  KARÁCSONY--így nagy betűvel!! visszatekintve már olyan messzinek tűnik, de akkor zsezsi volt, izgalmas, zűrös, izgulós BOLDOG!!!

Zűrös, mert muzulmán főnököm nem igazából értette meg, hogy 24.-e nekünk keresztényeknek ( közép és Európa nagy részén) 'karácsony estéje'!! Bementem dolgozni, mert beosztott, de mint később kiderült, nyugodtan maradhattam volna otthon, mert egyátalán nem volt forgalmas. 

Anyával mindent úgy intéztünk, hogy még munkaidő előtt (6-9ig dolgoztam) megvacsoráztunk; menü a szokásos rántott hal( halrúd a gyerekeknek) majonézes és hagymás krumpli saláta plussz egy kis ínyencség= lazacot sütöttem csak natúran-só, bors, citrom karikák, mennyeire  sikeredett, mint mindig!! Úgy döntöttünk, hogy majd karácsony napján (25.-én) bontunk ajándékokat. 

E kis incidens ellenére ( műszak szent este!! :-((  ) is szuperül sikeredett az ünnep. 

       Karácsony napján sikerült emberi időben felkelnem, felkészítettük az ebédnek valót, aztán szinte végszóra megérkezett a nagy gyermekem és az unokahúgom. Így volt teljes az ünnep!!

2015- újabb lehetőségek

ÚJ ÉV, ÉJ REMÉNYEK, ÚJ EREDMÉNYEK RÉGI ÉN!!!!





       Eltelt egy újabb év, pedig olyan szeptember tájékán nagyon döcögős volt. Azt gondoltam sose lesz vége ennek az évnek. Rengeteg minden történ, jó is és kevésbé jó egyaránt. Gyerkőcök rettenetesen nagyott nőttek! Képzeljétek el nagylányom az idén hivatalosan is ( angol és amerikai viszonylatban is!!!) hivatalosan nagykorúvá érik, persze majd csak májusban!!! ;-D
    Törpéim is szinte szemmel láthatóan nőnek, okosodnak; persze, tudom, nem  áll meg a világ, de néha jómagam is rácsodálkozom, hogy már mennyire nem babásak. 

  Másod szülöttem

Nagy munkában: mézes kalács díszítés!!

is ma holnap betölti a 13-at!!!!! Kész hölgyike a maga rigolyáival, okosságával, dilijeivel és szépségével, mert pótnagyija= Rózsika néni, mondta rá: ez a csaj nőből van!! Ez rá nagyon áll, valóban!! Csillu,

aki csak 16 hónappal marad le mögötte úgy tűnik kisebb, de csak ruha méretben, de ha háttal állítanánk a kettőt nem mondaná meg az őket nem ismerő melyikük az idősebb.
     Kis visszatekintés( naaaa, nem annnyira messze, csak december elejéig!!) Olyan volt a decemberem, mint a szita, mindenhol lyuk és semmi nem marad benne. Itt főleg az idő slisszant ki a lyukakon, abból sose volt elég. Ennek ellenére jól menedzseltem az egészet!! Megszerveztem anyukám kiutazását( hahaha, Ő arra gondolt, hogy küld egy nagy csomagot december elején és majd találkozunk valamikor az újévben!!) Na, nem így történt: letelefonáltam, leszerveztem a ki és visszautazását! neki csak bejelentettem, december 11 és 30 között nincs Magyarországon!! Ez majdnem 3!hét (volt míg itt volt velünk!!) én akartam neki egy kis pihit, erre ő felforgatta az egész házat és rendezett, rámolt takarított!! Látványos volt a cselekedete. ( Ok, most itt nem kell hüledezni, és minden rosszra gondolni, nem volt (mindig!) rendetlenség nálunk, csak néha :-D)  Persze, ezt úgy kell elképzelni, egyik oldalon rendet raksz a másik oldalon a gyerekek már szétszórtak vagy legalább is már elővettek egy újabb játékot és már is oda a rended!!
   Ugye, emellett nap mint nap mentem dolgozni, de sulis dolgokat intézni(Dec.19-ig mentek még iskolába a csajok!), ajándékokat keresni-találni, mindenkinek valami hasznosat, valamit amit már régóta szeretett volna; hivatalos dolgokat is intézni, bevásárolni, az elmaradhatatlan: "mit eszünk ma?" hiába a mami szuper főzési tudománya, először is ki kell találni mi az amit minden gyerek szeret és meg is eszik.( nem spagetti minden nap!!!)

    Közben még idegeskedtem is mert, ugye Anna-Sára 'londoner' lett, mikor, hogyan jön/nek le az unokanővérével! Ugye akkor extra alvóhelyről gondoskodni. Na, gondolhatjátok, a hajam égnek állt. Aztán jönne-mennek az sms.ek, mert mindenki nagyon elfoglalt=dolgozik, nehéz összeegyeztetni mikor is tudnánk beszélni; ééés... nem tudunk jönni, mert félre-, eltájékoztattak bennünket stb. Na, erre robbant az agyam, szép kis karácsony ha nem teljes a család.stb Szóval a bosszúság ellenére el voltam keseredve, nem lesz itt a nagy gyerekem karácsonykor! ;-((    Nagyanyja utazott többszáz km-t, hogy (Őt/őket is) lássa és velünk/velük is legyen egy kicsit. Azért a szívem mélyén reméltem 25-én senki nem dolgozik(persze 1-2 kivétel mindig van, de a nagy többség NEM!) lejönnek.

Folyt.köv.