2014. november 2., vasárnap

Idő, idő,időjárás/változás

Egészen mostanáig tartott a vénasszonyok nyara, bocsi, indián nyár!! Napközben elég gyakran örülhettünk a napos időnek, persze volt olyan is, hogy a szél már nem állt meg a fuvallat jelzőnél.






beparkoljuk a rollert
Persze, az esti befűtéseket már nem lehetett kihagyni. Főleg a gyerekeknél volt nagyon érezhető a hűvös esték, éjszakák.
   

   Változások: na, azok voltak/vannak bőven. Otthonlétünk alatt Vodafone csinált nekem egy terjedelmes számlát. Na, nem bő lére eresztette az informálást, hanem közel 500 GBP-t szálát kaptam. Már aug.-ban a szokásos beszedési napon leemelte a számlámról az első részletet. Aminek az lett a következménye, hogy minden más befizetésem eltolódott, ami abban merül ki, hogy a bank amolyan késedelmi kamatot számol fel, minden egyes tétel után 25(!!!) GBP-t. Ebben az esetben 7(!) tétel. OK, csak egy hónap múlva vonja/vonta le, de ez eleve mínusz a zsebedből és a számládról is, ugye az enyémről :-)). Plusz, úgy tudod van pénz a számládon, semmi gond, aztán az első automatánál kiderül nem teljesen annyid van mint amennyivel számoltál.
       Még azt is vonja maga után, hogy utána jársz, mit csesztél el, de hiába mész a kirendeltségre, onnan elirányítanak az ügyfél szolgálatra, amit csak telefonon tudsz elérni, ahol várakozásra kapcsolnak és vársz és  vársz és vársz. Aztán elunod, próbálkozol később, pár nap múlva, amikor valamivel szerencsésebb vagy, nem megy rá az egész délutánod a várakozásra, 35-40perc múlva kapcsolják az ügyintézőt, akivel további fél órán át próbálod megértetni, te ennyit nem is használtad hívásra, sms-re a tel.-odat, akkor kitalálták hogy valamilyen funkciót, nem kapcsoltál ki míg külföldön tartózkodtál. Elküldik neked a részletes számlát email-ben, hogy utánna tudj járni, mit, mikor mennyiért számláztak neked. Persze az ígért elektronikus levél nem érkezett meg, közben telefont felfüggesztik, hívni nem tudsz. Újabb telefon ebben esetben sürgősségi visszahívást kérsz( meg is kapsz!!) sikerül elérned, hogy valamennyi összeg kifizetésével újból használhatod a telefonodat. Nekem ez fontos, mert eljutni A-ból B-be néha kell a SatNav funkció.


Ugye, közben (időileg) telnek a napok. Hogy ne legyen minden olyan egyszerű kifogsz egy enyhén hímsoviniszta főnököt (azt nem akarom mondani, hogy rasszista )de a vallásából és származásából kifolyólag én nem voltam jó munkaerő( náluk a nőket nem nagyon tekintik ember számba, a nőnek otthon a helye, ne akarjon dolgozni!) Egyre kevesebb órát kaptam ,mikor szóvá tettem, átlátszó indokot puffogtatott, de az óráim számát nem emelte+ kiszállításkor valahogy mindig nekem jutott a kevesebb. Ezzel egyenesen arányos lett, hogy a kiszállításért kapott pénz, nem volt elég még két napi benzin költségre, mert azt nem is említettem, túl gyakran kaptam meg a messzebb levő kiszállításokat. A munka helyen a közhangulat kezdett lelombozó lenni, sokan munkahely váltáson gondolkodtak ( én arra, nem adom meg neki azt az örömet, hogy otthagyom!!)


 De türelem rózsát terem! Kiderült, hogy nem voltak rendben a papírjaik és el lettek bocsájtva. Kész pont.
Egyszerűen zongorázni lehet a különbséget, mint morálilag, mint munkailag. Én úgy hallottam valahol, hogy a jó főnök példát mutat, megmutatja hogy kell csinálni és nem csak utasít, nem által kérni.

MÁS:
Átrendeztük a házat, szobát cseréltünk. A gyerekek költöztek a nagy szobába, Dodó a kicsi szobába, ami nem is szoba igazából( bojler ott van ) és mi költöztünk a kisebb szobába. Ahova befért az ágyunk, a két fal bemélyedésbe az éjjeli szekrényünk és semmi több. Az ablakot is csak az ágyra térdeléssel tudjuk kinyitni. Fűtés az még nem tudom hogy lesz, mert az ágyunk közvetlenül a radiátor előtt van!!??
Mindenkinek van saját ágya:


Persze, közben szanáltam is: nyári ruhák, már nem vagy még nem jó ruhák zsákba és fel a padlásra.
 Hattagú a család, közben mosás, mosás után, azokat is elrakni, de ha nekem nem volt időm a gyerekeim Pató Pál urat játszanak elég gyakran= ej ráérünk arra még; nem is kerül szekrénybe, fiókba. A kicsi legény meg előszeretettel szortíroz- egyet ki, a másik szétdobja. Hiába van összehajtogatva, ruhás kosárban, neki az nem számít= segít.
Ezért soha nem értettem meg azokat a nőket, akik olyanokat írnak/írtak- unatkoznak. Egy gyerek mellett is furcsállottam, de több gyerek mellett nyíltan ki merem állítani az luxus, már mint az unatkozás, lehetetlenség.









2014. október 15., szerda

Èn

Azt mondja az angol: you made my day!
Durva fordítàsban- jóvá=klasszá tetted a napom-örömöt okoztál! 
 Miről is jutott ez a frázis eszembe? Olvastam a FB-on Egy cikket, miszerint csúnya viharokkal tarkított felhőszakadás, értsd itt- zuhi- várható! OK, mondhatnám, de ebben a szituban ami nevetésre késztetett az az, hogy ez az időjárás jelentés magyar honlapon jelent meg. Sokszor az itteniek is azt mondják, felelik arra a kérdésre milyen idő várható: majd ha elmúlt megtudjuk, kiderül. Hahaha . Többezer km-re innen Mo.-on jól -jobban tudják!!!!....
Ehhez képest száraz éjszakánk van, majd az összes csillag látható, ha nappal lenne azt mondanám bárányfelhők tarkítják az eget; mivel éjszaka van, arra változtatom, hogy itt-ott láthatsz felhő pamacsot!
Jó éjszakát!!

Mi

Nyarálásunk története
Folytatás...


Elterveztem mennyit fogok pihenni!!! Aha, alig valamit sikerült a három hét alatt.
    Hagyma pucolás, krumpli szedés,
lomtalanítás ruhapróba,-szortírozás és persze valamennyire a gyerekeket is lefoglalni, napi szinten főzés( oké, ezt többnyire anyukám megcsinálta, de a menü kitalálása nekem jutott osztály részül!) ez utóbbi nem is tűnik annyira tehernek hiszen sok olyat ettünk amit, ugye csak anya-nagyi tud nagyszerűen elkészíteni, azaz jobban ízlik mint amit én csinálok. Paradicsomos Töltött paprika, aludttejes prósza, paradicsomos káposzta hogy csak megemlítsem miről is van szó. 
   

   Nem, nehogy panasznak vegyétek a felsorolást,csak érzékeltetni próbáltam : ember tervez isten végez. Az idő amit otthon munkával, sűrű elfoglaltsággal töltöttem nem volt annyira fárasztó mint a dolgos hétköznapok itthon!! 

     Persze, nem robotra kell a fentiek alapján gondolni, csupán megsokasodott teendőket= pl. 2005-ben költöztünk Pestről anyukámhoz, de a cuccaink többsége, főleg ruha nemű, bedobozolva várta sorsát. Na, most elérkezett; értsd és mondd, egy teljes hétig más se nagyon csináltam csak rakosgattam a dobozokat, osztályoztam még jó, v.jó lesz nekem gyerekeknek, rokonoknak esetleg vagy máltai szer.szolgálatnak vagy végleg kuka, netán portörlőként fejezi be pályafutását 1-1 póló, tiszta vászon v.pamut holmi. 
   Voltatok már hasonló helyzetbe?? Próbáltátok a belefogyok, v.-hízok, majd jó lesz egyik-másik gyereknek...stb.verziót??? Háát, volt pár ruha, ami hiába volt a sok év elteltével is jó állapotban, el kellett dönteni: marad vagy megy.  Hiszen ami neked tetszik, az a kiskamasz kisnagylányodnak már nem biztos, sőt "...de anya! "szörnyülködő felkiáltással otthagy a halom ruhával.

Egy-két  napig okés volt a gyerekeknek is próbálgatni, de aztán hamar ráuntak és kisebb csata árán sikerült csak rávenni őket 'fussanak át' dobozokon= próbálják fel a bennelevő holmikat. 
A kb.20-30dobozból sikerült 11(!!!!) csinálni. Persze lehet azok is tartalmaznak olyanokat amit soha fel nem veszünk/vesznek a gyerekek, de kidobni nem volt szívem.
   Azért egy kicsit szerencsésnek is mondhattam magam, mert sógornőmék(férjem nővére+férj+gyerek) is velünk nyaraltak. Így a gyerekek körüli teendők megosztódtak. Főleg sógorom, aki maga is lányos apuka lévén a csajok könnyen le tudták venni a lábáról, ami egyet jelentett: délután 5 óra után is kivitte őket a Balatonra. 
   Persze ez a menjünkkiabalatonra amolyan mézesmadzag lett, naponta akartak menni, de jutalommá is előlépett, mert lehetett azt mondani: ha jól viselkedtek kimegyünk a Balatonra. 
     Hamar eltelt a 3hét, ami csupán 19nap volt, de volt ebben nagypapa
, rokonlátogatás

, balatoni pancsolás,

kerti party-gyerek pancsolás inkább, bográcsozás

, 2x is,barátaink meglátogatását is be tudtuk iktatni

sok teendőt levettünk  anya válláról( megrendelt téli tüzelő aprítása, behordása.!) terasz feljáró tető alá hozatala, 1x még sütöttünk is

a kicsik segítettek a sütésben



; sőt kedves párom utolsó este felállította a gyerekek segítségével a négyszemélyes sátrat és a hűvöske idő és éjjeli eső ellenére a három csajjal kint töltötte az éjszakát. 
   


    Megtanultam ,végre, nem kell megszakadnom, mindent egyedül csinálnom. Tudtuk mikor megyünk/jövünk haza(vissza Angliába, pár nappal előtte pakolással töltöttük a délutánokat, esték egy részét! 
  Indulás napján mindenkinek meg volt a feladata: anya kocsiba pakolta-féresztette be a sok-sok mindent, megpróbálva, hogy azért mindenkinek legyen egy kis minimális(láb)mozgás tere. Persze, kedves férjem már csak az utolsó szösszeneteknél jelent meg, mert ugye a sátrat le is kell bontani és a padlásra is fel kell pakolni egy két doboz társaságában, amit a sátorban kintalvós (előző) este nem tett meg. A nagylányok a kicsi segítségével szendvicseket gyártottak, Mamival szörpöt készítettek az útra. Persze, nem is az én anyukám lenne , felkelt a drága már hajnalban, hogy lesüsse a disznó karajt, kirántsa a csirkét!!! 
  Az indulást megelőző napokban a fagyasztóban levő, hazaszállításra  váró ételek és alapanyagok listázva lettek nehogy otthon maradjanak. Persze, ez nálunk már alapszabály: lista ide, lista oda mindig van valami amire mondhatjuk '...na, ezt is otthon hagytuk/otthon maradt !' :-))


     Milyen klassz is volt hogy szinte két hétig csupán egy kis rizs,vagy krumplit, vagy valamilyen tésztát, főzeléket kellett főzni és nem volt gond az ebéddel. 

   Gond nélkül, szinte hihetetlenül gyorsan tudtunk hazafelé haladni. Nem, nem felejtettem Ausztriában felragasztani a matricát!! ;-P
    Az út nagy részét én vezettem végig, nem éreztem fáradtnak magam. Hiába haladtunk ütemesen, tervezett időre Dunkirkbe is értünk, de már nem engedtek fel bennünket a kompra, amire jegyünk volt, csak a két órával későbbire. Nem okozott ez kis késedelem semmi gondot, bementünk a váróba, megreggeliztünk, gyerekek játszottak, nekem sikerült majd egy órát vízszintesen(!!!) aludni is. Eleredt az edő mikor beszálláshoz készülődtünk, de nem volt viharos az utunk. Kis incidens: persze hiába a hosszú út, a gyerekeket nem lehet leragasztani a székhez. Ugye, komp út csak két óra pár perc. Úgy nézett ki hogy elfáradtak alszanak egy kicsit, de egy kis nasi után már mentek is felfedezni a dekket. Játszó sarok jó szolgálatot tett. Persze mikor máskor, a dokkoláshoz közeli időben érett rá minden gyerkőcre a WC-zés. Ami után Lily még azt gondolta még játszik egy kicsit. Az emberek igyekeznek a ki-lejárat közelébe, a tömeg nem kicsi, az én lányom sehol. Hiába a hangszórós felhívás, az ilyenkor szokásos sablon szöveggel, mit érdekli a gyereket mit mind a felnőtt, még ha érti is a nyelvet. Persze anyában ütő megállt, menjek vagy maradjak. Szerencsére kedves párom is visszaért és a nagyokkal elindultak Lily keresésére, aki komótosan és természetesen másik irányból, mint amerre a keresésére indulók mentek, megérkezett a drágám. 
  Ettől az 1000 évtől eltekintve( nekem ennyinek tűnt a talán öt perc !!! :-O )
   Időben a kocsihoz értünk, az elsők között hajthattunk ki a kompból, ahol észrevehetetlenül ki is keveredtünk, mert semmi ellenőrzés nem volt. 

    Idő borús, de kellemes 20fok körüli, Doverből könnyen kijutottunk, hogy aztán a sztrádán cammogva haladhassunk. A tervezett út hossz időben: Dover-Poole 3.15, satnav szerint, persze a forgalom ezt nem tudta. A kb.megérkezési időnk az olyan 1/4 3körül lett volna, de erre ráhúztunk még kettőt. 

   Hazaérkezés után gyors kipakolás, tejért szaladás, vacsora, fürdés, lefekvés. Ami ellen senki sem tiltakozott, holott a megszokott 8-9óra helyett ez 7óra körül volt. Igen, hiába az alvás a kocsiban nem ér fel a pihepuhi ágyban alváshoz!
   Wellcome home!!!  

2014. október 5., vasárnap

Nyár utó


Kihasználva a szép időt, és száraz időt!!!, piknikezni mentünk. Csak én a csipet csapattal, mert apa régi szerelmének egyfajta hódolatát választotta= Bournemouth marathon-t nézett!
Persze nem volt zökken mentes az út; most változatosság kedvéért Dodó volt rosszul. Szerencsére nem jártunk messze úti célunktól.  
 Studland volt a végállomás.
Tenger part de mégis más! Nem közvetlen a part mellett kellett parkolni vadregényes tájakon, csoda szép panorámával, haladtunk le a partra. 
A bűz ami fogadott, na az nem volt illatos, de éppen apály van és a hordalék ...szóval húztuk az orrunkat egy kicsit!! De a látvány kárpótolt!

Ekkor már nyoma sem volt semmi rosszullétnek, bohóckodva vágtáztak, mint pányva nélküli kis csikók.
 
Jó hosszan gyalogoltunk csak -jurassic coast-nak is nevezik, de nagyon kevés kagylót, érdekes követ találtunk. Azt hiszem ez csak engem bántott egy kicsit, gyerekek ebből semmit nem vettek észre! 


     Aztán leültünk piknikezni!! Mostanában jól esznek a gyerkőcök, de itt a parton öröm volt nézni hogy falják fel az egyszerű sonkás szendvicset!! Bálint két pofára tömte magába a szőlőt pl.
    Persze a bohóckodás sem maradt el
 Itt Csilla ül az elhagyott madár fészekben ! :-))


    Élvezettel szaladgáltak, ültek építettek a homokban, a parton. Én pont arra gondoltam közben, hogy milyen csendes és békés mikor pár lépésre tőlem egy sirály kezdte a perpatvart. De ettől az incidenstől eltekintve békés, nyugodt délutánt töltöttünk Studlandban a middle beachen!! 

El lehet itt túrázni, tölteni nem csak pár órát, de egy egész napot! Majd legközelebb !!


Hazafelé tartva, azaz még csak vissza a parkolóba
arra tartunk-visszaút
onnan jöttünk...
Itt már útra készen, hazafelé 











2014. szeptember 25., csütörtök

Család

Közelmúlt történései:



Szeptember söpör már a tereken, sírnak az őszi kertek... szerencsénk volt itt angolhonban az
éltesebb hölgyek nyarával. Egészen mostanáig, szép napos időben volt részünk és ami a legesleg: száááraz!! igaz, pár napja a reggelek kissé csípősek, de mit várunk, uram bocsááá' Ő-S-Z van. Szeptember, akkor iskola kezdés, mint mindenhol így nálunk is; igaz csupán

4-én kezdték a csajok, de már suliba járnak (hurrrááá!)


Aztán kiskirály= BÁLINT kétéves lett


Kicsit ünnepeltünk csak 7.-én










...hogy aztán egy hét múlva barátokkal, keresztszülőkkel kerti parti keretében megünnepelhessük megint







 ...és még mindig csak a hónap közepén járunk/tunk

Szeptember 18.-a--ez volt az a nap amire minden lány úgy vágyik az életben-- ezen a napon, 10!! évvel ezelőtt házasságot kötöttünk. Tizenöt éve együtt, 10 éve házasok, 4 csodaszép gyermek plussz, drágám mondhatja nyugodtan 5 gyerek, mert Anna-Sárát öt éves kora óta nevelte; országváltás, éghajlat változás és mi egyátalán  nem öregszünk. ( Csak a fogunk kevesebb és talán már van 1-2 ősz hajszálunk!)