Nyarálásunk története
Folytatás...
Elterveztem mennyit fogok pihenni!!! Aha, alig valamit sikerült a három hét alatt.
Hagyma pucolás, krumpli szedés,
lomtalanítás ruhapróba,-szortírozás és persze valamennyire a gyerekeket is lefoglalni, napi szinten főzés( oké, ezt többnyire anyukám megcsinálta, de a menü kitalálása nekem jutott osztály részül!) ez utóbbi nem is tűnik annyira tehernek hiszen sok olyat ettünk amit, ugye csak anya-nagyi tud nagyszerűen elkészíteni, azaz jobban ízlik mint amit én csinálok. Paradicsomos Töltött paprika, aludttejes prósza, paradicsomos káposzta hogy csak megemlítsem miről is van szó.
Nem, nehogy panasznak vegyétek a felsorolást,csak érzékeltetni próbáltam : ember tervez isten végez. Az idő amit otthon munkával, sűrű elfoglaltsággal töltöttem nem volt annyira fárasztó mint a dolgos hétköznapok itthon!!
Persze, nem robotra kell a fentiek alapján gondolni, csupán megsokasodott teendőket= pl. 2005-ben költöztünk Pestről anyukámhoz, de a cuccaink többsége, főleg ruha nemű, bedobozolva várta sorsát. Na, most elérkezett; értsd és mondd, egy teljes hétig más se nagyon csináltam csak rakosgattam a dobozokat, osztályoztam még jó, v.jó lesz nekem gyerekeknek, rokonoknak esetleg vagy máltai szer.szolgálatnak vagy végleg kuka, netán portörlőként fejezi be pályafutását 1-1 póló, tiszta vászon v.pamut holmi.
Voltatok már hasonló helyzetbe?? Próbáltátok a belefogyok, v.-hízok, majd jó lesz egyik-másik gyereknek...stb.verziót??? Háát, volt pár ruha, ami hiába volt a sok év elteltével is jó állapotban, el kellett dönteni: marad vagy megy. Hiszen ami neked tetszik, az a kiskamasz kisnagylányodnak már nem biztos, sőt "...de anya! "szörnyülködő felkiáltással otthagy a halom ruhával.
Egy-két napig okés volt a gyerekeknek is próbálgatni, de aztán hamar ráuntak és kisebb csata árán sikerült csak rávenni őket 'fussanak át' dobozokon= próbálják fel a bennelevő holmikat.
A kb.20-30dobozból sikerült 11(!!!!) csinálni. Persze lehet azok is tartalmaznak olyanokat amit soha fel nem veszünk/vesznek a gyerekek, de kidobni nem volt szívem.
Azért egy kicsit szerencsésnek is mondhattam magam, mert sógornőmék(férjem nővére+férj+gyerek) is velünk nyaraltak. Így a gyerekek körüli teendők megosztódtak. Főleg sógorom, aki maga is lányos apuka lévén a csajok könnyen le tudták venni a lábáról, ami egyet jelentett: délután 5 óra után is kivitte őket a Balatonra.
Persze ez a menjünkkiabalatonra amolyan mézesmadzag lett, naponta akartak menni, de jutalommá is előlépett, mert lehetett azt mondani: ha jól viselkedtek kimegyünk a Balatonra.
Hamar eltelt a 3hét, ami csupán 19nap volt, de volt ebben nagypapa
, rokonlátogatás
, balatoni pancsolás,
kerti party-gyerek pancsolás inkább, bográcsozás
, 2x is,barátaink meglátogatását is be tudtuk iktatni
sok teendőt levettünk anya válláról( megrendelt téli tüzelő aprítása, behordása.!) terasz feljáró tető alá hozatala, 1x még sütöttünk is
a kicsik segítettek a sütésben
; sőt kedves párom utolsó este felállította a gyerekek segítségével a négyszemélyes sátrat és a hűvöske idő és éjjeli eső ellenére a három csajjal kint töltötte az éjszakát.
Megtanultam ,végre, nem kell megszakadnom, mindent egyedül csinálnom. Tudtuk mikor megyünk/jövünk haza(vissza Angliába, pár nappal előtte pakolással töltöttük a délutánokat, esték egy részét!
Indulás napján mindenkinek meg volt a feladata: anya kocsiba pakolta-féresztette be a sok-sok mindent, megpróbálva, hogy azért mindenkinek legyen egy kis minimális(láb)mozgás tere. Persze, kedves férjem már csak az utolsó szösszeneteknél jelent meg, mert ugye a sátrat le is kell bontani és a padlásra is fel kell pakolni egy két doboz társaságában, amit a sátorban kintalvós (előző) este nem tett meg. A nagylányok a kicsi segítségével szendvicseket gyártottak, Mamival szörpöt készítettek az útra. Persze, nem is az én anyukám lenne , felkelt a drága már hajnalban, hogy lesüsse a disznó karajt, kirántsa a csirkét!!!
Az indulást megelőző napokban a fagyasztóban levő, hazaszállításra váró ételek és alapanyagok listázva lettek nehogy otthon maradjanak. Persze, ez nálunk már alapszabály: lista ide, lista oda mindig van valami amire mondhatjuk '...na, ezt is otthon hagytuk/otthon maradt !' :-))
Milyen klassz is volt hogy szinte két hétig csupán egy kis rizs,vagy krumplit, vagy valamilyen tésztát, főzeléket kellett főzni és nem volt gond az ebéddel.
Gond nélkül, szinte hihetetlenül gyorsan tudtunk hazafelé haladni. Nem, nem felejtettem Ausztriában felragasztani a matricát!! ;-P
Az út nagy részét én vezettem végig, nem éreztem fáradtnak magam. Hiába haladtunk ütemesen, tervezett időre Dunkirkbe is értünk, de már nem engedtek fel bennünket a kompra, amire jegyünk volt, csak a két órával későbbire. Nem okozott ez kis késedelem semmi gondot, bementünk a váróba, megreggeliztünk, gyerekek játszottak, nekem sikerült majd egy órát vízszintesen(!!!) aludni is. Eleredt az edő mikor beszálláshoz készülődtünk, de nem volt viharos az utunk. Kis incidens: persze hiába a hosszú út, a gyerekeket nem lehet leragasztani a székhez. Ugye, komp út csak két óra pár perc. Úgy nézett ki hogy elfáradtak alszanak egy kicsit, de egy kis nasi után már mentek is felfedezni a dekket. Játszó sarok jó szolgálatot tett. Persze mikor máskor, a dokkoláshoz közeli időben érett rá minden gyerkőcre a WC-zés. Ami után Lily még azt gondolta még játszik egy kicsit. Az emberek igyekeznek a ki-lejárat közelébe, a tömeg nem kicsi, az én lányom sehol. Hiába a hangszórós felhívás, az ilyenkor szokásos sablon szöveggel, mit érdekli a gyereket mit mind a felnőtt, még ha érti is a nyelvet. Persze anyában ütő megállt, menjek vagy maradjak. Szerencsére kedves párom is visszaért és a nagyokkal elindultak Lily keresésére, aki komótosan és természetesen másik irányból, mint amerre a keresésére indulók mentek, megérkezett a drágám.
Ettől az 1000 évtől eltekintve( nekem ennyinek tűnt a talán öt perc !!! :-O )
Időben a kocsihoz értünk, az elsők között hajthattunk ki a kompból, ahol észrevehetetlenül ki is keveredtünk, mert semmi ellenőrzés nem volt.
Idő borús, de kellemes 20fok körüli, Doverből könnyen kijutottunk, hogy aztán a sztrádán cammogva haladhassunk. A tervezett út hossz időben: Dover-Poole 3.15, satnav szerint, persze a forgalom ezt nem tudta. A kb.megérkezési időnk az olyan 1/4 3körül lett volna, de erre ráhúztunk még kettőt.
Hazaérkezés után gyors kipakolás, tejért szaladás, vacsora, fürdés, lefekvés. Ami ellen senki sem tiltakozott, holott a megszokott 8-9óra helyett ez 7óra körül volt. Igen, hiába az alvás a kocsiban nem ér fel a pihepuhi ágyban alváshoz!
Wellcome home!!!
