A kevés dolgok egyike amitől félünk, vagy legalább is tartunk, mert nem ismerünk;
nem olyan dolog mint a látogatás, amiből hazaérkezve mesélhetünk jót( legtöbb esetben), de elmondhatjuk ha nem úgy sikeredett mint ahogy terveztük.
Nem találkoztunk senkivel aki elmesélte volna milyen is az, hogyan élte meg, élte át, mi segítette könnyebbé tenni stb.
Amikor egy hozzátartozónk vagy csak szívünkhöz közelálló távozik mindig nehéz. Nehéz akkor is ha csak távoli ismerősöd kénytelen átélni szerette elvesztése kapcsán a szörnyű érzést: nincs többé!!!! nem ölelheti át, nem kérdezheti meg: hogy vagy? nem lehet a közelében. N-I-N-C-S!!! A szó már magában ürességet sugároz! Hideg szó!
A halál egy folyamat fájdalmas befejezése, akár természetes( végelgyengülés), akár nem természetes( hosszú betegség miatt ) következik be. Akkor amikor ezt a folyamat erőszakos módon történik még szörnyűbb, mert ... de nehéz, nehéz a szavakat megtalálni.
Sajnos, szembesülnöm kellett, egy távoli, de kedves ismerősöm veszítette el a gyermekét a napokban. Nem, nem volt beteg! Ő volt az akinek élete fonalát megrövidítette valaki, véget vetett egy gyönyörű életnek, ami még 1000 meg 1000 titkot, csodát adhatott volna mindenkinek= anyának, apának, rokonoknak és a gyermeknek egyaránt.
Mindezt miért???? Soha nem tudjuk meg, nem kapunk rá választ miért?? Miért kellett meghalnia egy embernek, aki semmit nem tett az elkövető ellen, csak rosszkor volt rossz helyen.
