....Nem jósoltak túlságosan jó időt az időjósok a rokonok itt tartózkodása alatt. Gondolhatjátok, plusz egy unatkozó gyerek nem a legjobb kezdet. Nem is hagytuk magunkat, tervet készítettünk mit is csinálunk ha száraz marad az idő. Péntekre Poole park lett bejegyezve. mint neve is mutatja= park- tóval, hattyúkkal, kacsákkal, jó nagy térrel, játszótérrel = t-e-r-ü-l-e-t-t-e-l!!! , ahol az energiától túlcsorduló
gyerekhad, mint a miénk, kedvére rohangászhat, mindezt akár kiabálva is. mivel 'Nusika' már nem áll a család szolgálatában, csak a kicsi kölcsön autóval tudtam a fuvart megoldani: oda-vissza-oda. A másodszori transzporttal maradt sógorom és a nagy fiam+ a babakocsi--tudva tudtam,hogy a friss levegő előbb-utóbb elnyomja a nagyon kiskorút és elalszik, egyszerűbbnek ítéltem meg az altatást babakocsiban, mint karban. Mire mindenki kiért addigra a csajok már kiélvezték a park adta lehetőségek zömét. Épp csak váltottam sógornőmmel pár szót mikor a jajgatás és sírás ütötte meg a fülünket. +1 mit gondoltok mi volt az ??? semmi más csupán unoka húgom meg próbálta tornász tudományát lányaimnak bemutatni, de a második forgás a nyújtón nem sikeredett és a jobb karján landolt; ami sajna nem bírta el a súlyát és reccs= eltörött( derült ki később). Igen, balesetek történnek, főleg ha gyerek van a családban,-- igen ám ,de ők akkor még csak 2. napja voltak nálunk!!--
nem volt mit tenni, mentőt hívni. Nagyon gyorsak is voltak, igaz először csak a szakápoló érkezett, aki a kar szemügyre vétele után maga hívta a mentőket. Ezt követően az időm nagy részét, 23:15-ig , a kórházban töltöttem ugyan is én voltam a tolmács a sürgősségin, s majd az osztályon is. Közben sógornőm a maradék gyerekkel, köztük a 9 és fél hónapos fiammal töltötte idejét a parkban. Oké, nem olyan későig, mert közben megszerveztem, hogy kedves ismerősöm-autó szerelőm is egyben hazafuvarozta a csapatot, persze előtte engem is felvett, hogy a parkban hagyott autót felvegyem. Köszönet Kovács-'Konyak' Zolinak a segítségért-fuvarért!!!
Egy trappban haza, gyors vacsoráztatás, lefektetés és sógornőmmel vissza a kórházba, mert mivel műtétet terveztek-be is fektették unokahúgomat. Persze, az sem olyan volt, hogy őt lerak, sógoromat felvesz és haza. Nem-nem. Még 1-2 dolgot egyeztetni, fordítani, dokira várni (ugye sürgősségi esetek mindig befutnak, főleg ha életmentő beavatkozást igényelnek, akkor egy "szimpla"kartörés hátrébb szorul. Végül is akkor (péntek) este már nem műtötték, áttették szombat reggelre, de időt mondani nem tudtak. Mivel én vagyok az egyedüli angolul beszélő rokon, így az én voltam kapcsolat tartóként megjelölve, telefon számom megadva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése