Nézegettem ismerősök fotóit a Facebookon, 1-2 barátom az apukájával pózol a fényképen. Ilyenkor irigykedek 1 kicsit! Sajnos, az apukámat  már csak az évekkel ezelőtt készül fényképeken láthatom újra. S szomorúan látom, milyen kevés kép készült vele, mert legtöbbször ő állt  a kamera mögött. Ezért
mondom mindenkinek, hogy a mai digitalizált világban nem árt ha van pár papír fotónk is szeretteinkről! amit elővehetsz, megmutathatsz még akkor is mikor az áram eltűnőset játszik!! ---nézek egy sorozatot-REVOLUTION- röviden a film tartalma, története: valami oknál fogva elmegy az áram, az elektromosság megszűnik a világon...-abban az egyik szereplő (már meghalt a történet szerint) nehezményezte- a munkája miatt távol volt a családjától- éppen telefonon mesét mondotta gyerekeinek, mikor elment az áram; nem maradt róluk fotója, csak a telefonján, amit ugye áram hiányában nem tudott feltölteni= megnézni ,főleg a gyerekek fényképét. Úgy halt meg, hogy csak emlékeiben,lelki szemével láthatta újra a őket. Szomorú, nem???
  Főleg ilyenkor= Anna-Sára születésnapja volt hétfőn. Mivel apukám már nyugdíjas volt mikor ő (Anna-Sára) született, így nagypapából lett a legjobb babycsősz. De sokszor jött Budapestre, hogy míg én dolgozom vigyázzon rá !!
  Sok időt töltött apuval és anyuval a nagylányom. Mikor kezdett beszélni tanulni, cserfes egy kiscsaj volt már akkor is, apuval szerettük nézni a Macgyver-t; mindig mikor kezdődött kikiabáltam (mert mindig tett-vett valamit a ház körül, a kertben, az udvaron)  : 'Apuu, kezdődik a "makgájver" , mire az én lánykám is el kezdte apu-zni a nagypapáját, így lett aztán megszólításilag apukám= a papa. Hogy milyen szerető nagypapa volt mi sem mutatja jobban, az esti fürdetés Anna-Sára 1 1/2 éves korától apu reszortja volt.