Olvasgatás

      Egyre kevesebbet vagyok a neten, azaz a facebookon. Lehet,hogy megszűnt a függőségem, vagy csupán elveszítette varázsát, újdonságát, már nem éhezem annyira az onnan áradó információkra. ki tudja; tény viszont az, hogy pár perc alatt átpörgetem, megnézem, ha valaki ismerőseim közül felrakott-megosztott valamit, aztán agyő, már keresek valami olvasni valót átszörfözöm más vizekre, vagy csak egyszerűen kikapcsolom és játszom a kis játékaimat( étterem, sütöde, candy crash és tsai)
    Egy ilyen bekukkantás alkalmával, tegnap, pontosan, olvastam bele egy kedves honfitársunk bloggjába, aki Amerikában él a kis családjával, 2012 nyara óta. De nem is ez a lényeg,  hanem egy írása, ami kb. így hangzik(nem szó szerinti idézés: felkarolt bennünket, ismeretlenül... bemutatott más ott élő magyar családoknak...van kit felhívni-'nem ugrunk be egy bambira?'
 
      Most irigy vagyok, megmondom az őszintét!!!! Ők is( az USA-ban élő magyarokra értem)messze vannak az őshazától, ott miért van összetartás, azaz miért tartósabb és nem felszínes, mint idekint.
vagy lehet, csak én idealizálom túl a dolgokat, ruházom fel őket jó tulajdonságokkal, nem tudom, de tény, hogy ilyen és ehhez hasonló cikkek olvasása döbbent rá arra igazából, hogy itt ahol jelenleg élek, nem érezhető ez a fajta összetartás. Bár én magamat szerencsésnek vallom, (az engem ért kritikák, rosszindulatú megjegyzések, támadások ellenére) ; tagja vagyok egy kis csapatnak, akik érdek nélkül, csupán az együttlét kedvéért, ha összejönnek, jól érezzük magunkat és nincs intrika, áskálódás, acsarkodás, legalább is bízom abban, hogy nem csupán szentimentaltásom színezi ki a dolgokat.
    Persze, nem csak ezért vagyok szerencsés, megismerkedtem 1-2 emberrel akikről elmondhatom, hogy a barátaim jóban-rosszban egyaránt. Plussz, beigazolódott az a feltevés is, hogy a távolság, se kilóméterben, se időben nem lehet akadálya a barátságnak.
     Édesanyám születésnapjára( ez külön említést érdemel!!) hazaugrottam, de hogy teljesen legyen a meglepetés, nem mentem egyenesen  haza; előző nap este érkeztem MagyarHonba - Judit barátnőmnél szálltam meg, és milyen jól tettem ( erről még később többet). Már hazafelé sétáltunkban is cseverésztünk, de majd csak ezután teljesedett ki a dumapartink= hajnali(!!!!!) 3-ig. Akkor is csak azért hagytuk abba, mert ő 12 órai meló után volt, előttem meg még pár órai vonatozás, mögöttem meg pár óra autózás-repülő út állt. Nem volt gond, hogy személyesen már több mint 10 éve nem találkoztunk, nem volt tiszteletkör futás, feszélyezettség, csak dumáltunk, emlékeztünk, nosztalgiáztunk!!! Na, ilyen barátságok sem teremnek minden fán! :-))