Barát

Once upon a time...egyszer volt hol nem volt. De még sem, mert ez nem mese. Valós igazi történés. Egy másik személy, aki így vagy úgy, meghatározó személy az életemben. 

Mintha semmi sem történt volna mióta nem találkoztunk, kb.12éve; két éve vettük újból fel a kapcsolatot. Nem futottunk tisztelet köröket, durr-bele trécseltünk/dumálunk órák hosszat! És jön!!!! Itt fog lakni-dolgozni Angliában!!! Hurrrá!! Nem tudom hány nap kell, hogy minden velünk történtet kivesézzünk, elmondjunk egymásnak! Egy biztos, többször-több óra kell majd mindehhez!!

Egyszer

Egyszer majd talán... mind-mind a jövő, az elkövetkezőt szolgálják mutatják. Plusz az én óhajom, hogy megtaláljam az IDŐt! Az időt, a lehetőséget, az alkalmat, hogy szavakba foglaljam és megosszam gondolataimat akkor amikor éppen aktuális. Oké, ami késik nem múlik! Tudom, sikerülni fog!!

Fotók

Szentimentalizmus

Már március 6.-a van! Hahaha! 5.-e után nem 7.-e jön! Tegnap voltam szülinapos. Nem számoltam össze pontosan, de sokaknak eszébe jutottam-felköszöntöttek! Azért ez jól esik! Van egy kedves Fb-os ismerős( személyesen még soha nem találkoztunk!!) még negyedikén, nem sokkal éjfél előtt elküldte jó kívánságát!! Azért ez már valami !!! 

Születésnapod egy remek alkalom arra, hogy elmondhassam mennyire fontos vagy nekem 😘😘 boldog szilinapot anyuci 💝🎊🎁🎉🎈

Nagylányom üzenete!! 

Kicsi-nagyok tortája-nekem : ugyan nem teljesen kész, de ők készítették

LILYKÉM RAJZA

Kedvesem meglepetése:

Magamnak a jeles nap alkalmából:

Nagyszerű nap volt! KÖSZÖNÖM ANYUKÁM! 😊

Judit, Jutka, Jucca, Jucus

Ez meg ér egy misét!! azaz egy fejezetet. Elég régre nyúlik vissza ez a barátság.

Hűha, jó régre kell visszanyúlni. 

Ugye, mikor az ember találkozik valakivel nem tudja előre barát vagy ellenség lesz e az illető! 

 1997-ben volt szerencsém Amerikában tölteni egy kis időt( bő másfél évet, pontosan) . Bentlakásos ápoló voltam egy otthonban. Kis családias közösség, csak 8 lakóval. Viszont minden velük kapcsolatos teendőt nekem és a kollégának kellett megcsinálni = takarítónő, mosónő, szakács, ápolónő, segítő, adminisztrátor -uk voltunk- szóval mindent. Ez idő alatt 'elhasználtam' két kollégát, aztán késő ősszel( '97) érkezett meg Jutka. Teljesen az én ellentétem: mint gondolkodásban, mint kinézetre egyaránt. Aztán ahogy teltek a napok beszélgettünk, együtt dolgoztunk, megismertük egymást, egymás előnyeit, hibáit, közös vonásokat fedeztünk fel  egymásban- barátokká váltunk. 

Nem használta fel ellenem az apró kis dolgokat, melyeket elmondtam neki. Ő volt az aki először megfogalmazta milyen ember is vagyok valójában. Minden elfogultságtól mentes őszinte vélemény. 

Milyen is vagyok? Aki egy kicsit is ismer vagy veszi a fáradtságot, hogy megismerjen az nagyjából  tisztában vele. Olyan vagyok, mint egy jó másodhegedűs: nagyszerűen játszik a hangszerén, de a prímet más játsza!! 

Tehát húzom az igát, tolom a szekeret, de irányítást meghagyom másnak. 

Dolgozom, a tőlem telhető maximumot nyújtom; Oké, ez nem zárja ki, néha lustább  vagyok, mint az adott helyzet elvárná, de az adott feladatot megcsinálom, bár kissé később. Ettől most én rosszabb ember lennék?? Szerintem nem, de ugye ezt mindenkinek magának kell eldöntenie ezzel a tulajdonságommal, tettemmel hova férek az illető mércéjébe. 

  Bocsi a kis kitérőért!

KÖSZI JUCUS!!!!

Szóval, január 11-én volt anyukám 70.szülinapja. Szinte az utolsó pillanatig nem volt biztos megyek e haza vagy sem. Mikor végül is eldőlt, megvettem a repülőjegyet ( szuper áron szerintem) egyetlen hibával: annyira megváltozott a tömegközlekedés Magyarországon, hogy  a gépem landolása után már nem tudtam Marcali leutazni ( Budapesttől 180km) Ugye, még az is közrejátszott, hogy mindezt anyukám tudta nélkül szerveztem. Gondolhatjátok, nem volt egyszerű, de szenzációsra sikeredett. 

   Ugye, január- mindenhol hosszú hónap, kiköltekeztünk karácsonykor, ott volt szilveszter is, szóval nem akartam extra költségként még szállodában tölteni az éjszakát. Az sem tűnt kecsegtető  lehetőségnek hogy a vasútállomáson éjszakázzak. Gyors gondolkodás( hehehe- ezt is szoktam néha!!) megtaláltam a mentőövet - hívtam Jutkát ( indulás előtt 2 nappal, van e valami használható ötlete.OK, lehet, lelkem mélyén bíztam benne, hogy ezt ajánlja= " nálunk fogsz aludni" --kijött elém a reptérre, kibuszoztunk Ercsibe, gyalogoltunk egy csomót, de csak azért hogy dumálni tudjunk. Amit nem is hagytunk abba hajnali fél háromig. Akkor is csak azért, nem mintha kifogytunk volna a témából , nem, csak tudomásul vettük, hogy ő 12 órai műszakon van/ volt túl, én pár ezer légimérföldön, plusz nekem még négy órát vonatoznom kell , hogy anyukámhoz érjek. 

  

   Dőlt belőlünk a szó, emlékszel erre, emlékszel arra, amikor ezt csináltuk ...kezdetű mondataink csak pörögtek-pörögtek. Háát, igen, az az idő amit felemlegettünk Jucussal egyedi minden tekintetben: csak 17évvel voltunk fiatalabbak akkor. Jutka akkor még szingli  volt( sohanemmegyekférjhez véleménnyel) nekem is csak egy csemetém volt, tervem, elképzelésem, vágyaim mind megvalósításra vártak.  ---

Annyit pofáztunk, hogy csak útólag jöttem rá egyetlen egy képet sem csináltunk magunkról!!!

Újra fiatalnak éreztem magam, lelkiismeret-furdalás érzése nélkül. Felemelő szenzációs érzés volt. Jutkám, ezt meg kell ismételnünk!!!

Olvasgatás

      Egyre kevesebbet vagyok a neten, azaz a facebookon. Lehet,hogy megszűnt a függőségem, vagy csupán elveszítette varázsát, újdonságát, már nem éhezem annyira az onnan áradó információkra. ki tudja; tény viszont az, hogy pár perc alatt átpörgetem, megnézem, ha valaki ismerőseim közül felrakott-megosztott valamit, aztán agyő, már keresek valami olvasni valót átszörfözöm más vizekre, vagy csak egyszerűen kikapcsolom és játszom a kis játékaimat( étterem, sütöde, candy crash és tsai)
    Egy ilyen bekukkantás alkalmával, tegnap, pontosan, olvastam bele egy kedves honfitársunk bloggjába, aki Amerikában él a kis családjával, 2012 nyara óta. De nem is ez a lényeg,  hanem egy írása, ami kb. így hangzik(nem szó szerinti idézés: felkarolt bennünket, ismeretlenül... bemutatott más ott élő magyar családoknak...van kit felhívni-'nem ugrunk be egy bambira?'
 
      Most irigy vagyok, megmondom az őszintét!!!! Ők is( az USA-ban élő magyarokra értem)messze vannak az őshazától, ott miért van összetartás, azaz miért tartósabb és nem felszínes, mint idekint.
vagy lehet, csak én idealizálom túl a dolgokat, ruházom fel őket jó tulajdonságokkal, nem tudom, de tény, hogy ilyen és ehhez hasonló cikkek olvasása döbbent rá arra igazából, hogy itt ahol jelenleg élek, nem érezhető ez a fajta összetartás. Bár én magamat szerencsésnek vallom, (az engem ért kritikák, rosszindulatú megjegyzések, támadások ellenére) ; tagja vagyok egy kis csapatnak, akik érdek nélkül, csupán az együttlét kedvéért, ha összejönnek, jól érezzük magunkat és nincs intrika, áskálódás, acsarkodás, legalább is bízom abban, hogy nem csupán szentimentaltásom színezi ki a dolgokat.
    Persze, nem csak ezért vagyok szerencsés, megismerkedtem 1-2 emberrel akikről elmondhatom, hogy a barátaim jóban-rosszban egyaránt. Plussz, beigazolódott az a feltevés is, hogy a távolság, se kilóméterben, se időben nem lehet akadálya a barátságnak.
     Édesanyám születésnapjára( ez külön említést érdemel!!) hazaugrottam, de hogy teljesen legyen a meglepetés, nem mentem egyenesen  haza; előző nap este érkeztem MagyarHonba - Judit barátnőmnél szálltam meg, és milyen jól tettem ( erről még később többet). Már hazafelé sétáltunkban is cseverésztünk, de majd csak ezután teljesedett ki a dumapartink= hajnali(!!!!!) 3-ig. Akkor is csak azért hagytuk abba, mert ő 12 órai meló után volt, előttem meg még pár órai vonatozás, mögöttem meg pár óra autózás-repülő út állt. Nem volt gond, hogy személyesen már több mint 10 éve nem találkoztunk, nem volt tiszteletkör futás, feszélyezettség, csak dumáltunk, emlékeztünk, nosztalgiáztunk!!! Na, ilyen barátságok sem teremnek minden fán! :-))
   

2015-folytatás, ami decemberből kimaradt

  KARÁCSONY--így nagy betűvel!! visszatekintve már olyan messzinek tűnik, de akkor zsezsi volt, izgalmas, zűrös, izgulós BOLDOG!!!

Zűrös, mert muzulmán főnököm nem igazából értette meg, hogy 24.-e nekünk keresztényeknek ( közép és Európa nagy részén) 'karácsony estéje'!! Bementem dolgozni, mert beosztott, de mint később kiderült, nyugodtan maradhattam volna otthon, mert egyátalán nem volt forgalmas. 

Anyával mindent úgy intéztünk, hogy még munkaidő előtt (6-9ig dolgoztam) megvacsoráztunk; menü a szokásos rántott hal( halrúd a gyerekeknek) majonézes és hagymás krumpli saláta plussz egy kis ínyencség= lazacot sütöttem csak natúran-só, bors, citrom karikák, mennyeire  sikeredett, mint mindig!! Úgy döntöttünk, hogy majd karácsony napján (25.-én) bontunk ajándékokat. 

E kis incidens ellenére ( műszak szent este!! :-((  ) is szuperül sikeredett az ünnep. 

       Karácsony napján sikerült emberi időben felkelnem, felkészítettük az ebédnek valót, aztán szinte végszóra megérkezett a nagy gyermekem és az unokahúgom. Így volt teljes az ünnep!!

2015- újabb lehetőségek

ÚJ ÉV, ÉJ REMÉNYEK, ÚJ EREDMÉNYEK RÉGI ÉN!!!!





       Eltelt egy újabb év, pedig olyan szeptember tájékán nagyon döcögős volt. Azt gondoltam sose lesz vége ennek az évnek. Rengeteg minden történ, jó is és kevésbé jó egyaránt. Gyerkőcök rettenetesen nagyott nőttek! Képzeljétek el nagylányom az idén hivatalosan is ( angol és amerikai viszonylatban is!!!) hivatalosan nagykorúvá érik, persze majd csak májusban!!! ;-D
    Törpéim is szinte szemmel láthatóan nőnek, okosodnak; persze, tudom, nem  áll meg a világ, de néha jómagam is rácsodálkozom, hogy már mennyire nem babásak. 

  Másod szülöttem

Nagy munkában: mézes kalács díszítés!!

is ma holnap betölti a 13-at!!!!! Kész hölgyike a maga rigolyáival, okosságával, dilijeivel és szépségével, mert pótnagyija= Rózsika néni, mondta rá: ez a csaj nőből van!! Ez rá nagyon áll, valóban!! Csillu,

aki csak 16 hónappal marad le mögötte úgy tűnik kisebb, de csak ruha méretben, de ha háttal állítanánk a kettőt nem mondaná meg az őket nem ismerő melyikük az idősebb.
     Kis visszatekintés( naaaa, nem annnyira messze, csak december elejéig!!) Olyan volt a decemberem, mint a szita, mindenhol lyuk és semmi nem marad benne. Itt főleg az idő slisszant ki a lyukakon, abból sose volt elég. Ennek ellenére jól menedzseltem az egészet!! Megszerveztem anyukám kiutazását( hahaha, Ő arra gondolt, hogy küld egy nagy csomagot december elején és majd találkozunk valamikor az újévben!!) Na, nem így történt: letelefonáltam, leszerveztem a ki és visszautazását! neki csak bejelentettem, december 11 és 30 között nincs Magyarországon!! Ez majdnem 3!hét (volt míg itt volt velünk!!) én akartam neki egy kis pihit, erre ő felforgatta az egész házat és rendezett, rámolt takarított!! Látványos volt a cselekedete. ( Ok, most itt nem kell hüledezni, és minden rosszra gondolni, nem volt (mindig!) rendetlenség nálunk, csak néha :-D)  Persze, ezt úgy kell elképzelni, egyik oldalon rendet raksz a másik oldalon a gyerekek már szétszórtak vagy legalább is már elővettek egy újabb játékot és már is oda a rended!!
   Ugye, emellett nap mint nap mentem dolgozni, de sulis dolgokat intézni(Dec.19-ig mentek még iskolába a csajok!), ajándékokat keresni-találni, mindenkinek valami hasznosat, valamit amit már régóta szeretett volna; hivatalos dolgokat is intézni, bevásárolni, az elmaradhatatlan: "mit eszünk ma?" hiába a mami szuper főzési tudománya, először is ki kell találni mi az amit minden gyerek szeret és meg is eszik.( nem spagetti minden nap!!!)

    Közben még idegeskedtem is mert, ugye Anna-Sára 'londoner' lett, mikor, hogyan jön/nek le az unokanővérével! Ugye akkor extra alvóhelyről gondoskodni. Na, gondolhatjátok, a hajam égnek állt. Aztán jönne-mennek az sms.ek, mert mindenki nagyon elfoglalt=dolgozik, nehéz összeegyeztetni mikor is tudnánk beszélni; ééés... nem tudunk jönni, mert félre-, eltájékoztattak bennünket stb. Na, erre robbant az agyam, szép kis karácsony ha nem teljes a család.stb Szóval a bosszúság ellenére el voltam keseredve, nem lesz itt a nagy gyerekem karácsonykor! ;-((    Nagyanyja utazott többszáz km-t, hogy (Őt/őket is) lássa és velünk/velük is legyen egy kicsit. Azért a szívem mélyén reméltem 25-én senki nem dolgozik(persze 1-2 kivétel mindig van, de a nagy többség NEM!) lejönnek.

Folyt.köv.

Idő, idő,időjárás/változás

Egészen mostanáig tartott a vénasszonyok nyara, bocsi, indián nyár!! Napközben elég gyakran örülhettünk a napos időnek, persze volt olyan is, hogy a szél már nem állt meg a fuvallat jelzőnél.

beparkoljuk a rollert

Persze, az esti befűtéseket már nem lehetett kihagyni. Főleg a gyerekeknél volt nagyon érezhető a hűvös esték, éjszakák.
   

   Változások: na, azok voltak/vannak bőven. Otthonlétünk alatt Vodafone csinált nekem egy terjedelmes számlát. Na, nem bő lére eresztette az informálást, hanem közel 500 GBP-t szálát kaptam. Már aug.-ban a szokásos beszedési napon leemelte a számlámról az első részletet. Aminek az lett a következménye, hogy minden más befizetésem eltolódott, ami abban merül ki, hogy a bank amolyan késedelmi kamatot számol fel, minden egyes tétel után 25(!!!) GBP-t. Ebben az esetben 7(!) tétel. OK, csak egy hónap múlva vonja/vonta le, de ez eleve mínusz a zsebedből és a számládról is, ugye az enyémről :-)). Plusz, úgy tudod van pénz a számládon, semmi gond, aztán az első automatánál kiderül nem teljesen annyid van mint amennyivel számoltál.
       Még azt is vonja maga után, hogy utána jársz, mit csesztél el, de hiába mész a kirendeltségre, onnan elirányítanak az ügyfél szolgálatra, amit csak telefonon tudsz elérni, ahol várakozásra kapcsolnak és vársz és  vársz és vársz. Aztán elunod, próbálkozol később, pár nap múlva, amikor valamivel szerencsésebb vagy, nem megy rá az egész délutánod a várakozásra, 35-40perc múlva kapcsolják az ügyintézőt, akivel további fél órán át próbálod megértetni, te ennyit nem is használtad hívásra, sms-re a tel.-odat, akkor kitalálták hogy valamilyen funkciót, nem kapcsoltál ki míg külföldön tartózkodtál. Elküldik neked a részletes számlát email-ben, hogy utánna tudj járni, mit, mikor mennyiért számláztak neked. Persze az ígért elektronikus levél nem érkezett meg, közben telefont felfüggesztik, hívni nem tudsz. Újabb telefon ebben esetben sürgősségi visszahívást kérsz( meg is kapsz!!) sikerül elérned, hogy valamennyi összeg kifizetésével újból használhatod a telefonodat. Nekem ez fontos, mert eljutni A-ból B-be néha kell a SatNav funkció.


Ugye, közben (időileg) telnek a napok. Hogy ne legyen minden olyan egyszerű kifogsz egy enyhén hímsoviniszta főnököt (azt nem akarom mondani, hogy rasszista )de a vallásából és származásából kifolyólag én nem voltam jó munkaerő( náluk a nőket nem nagyon tekintik ember számba, a nőnek otthon a helye, ne akarjon dolgozni!) Egyre kevesebb órát kaptam ,mikor szóvá tettem, átlátszó indokot puffogtatott, de az óráim számát nem emelte+ kiszállításkor valahogy mindig nekem jutott a kevesebb. Ezzel egyenesen arányos lett, hogy a kiszállításért kapott pénz, nem volt elég még két napi benzin költségre, mert azt nem is említettem, túl gyakran kaptam meg a messzebb levő kiszállításokat. A munka helyen a közhangulat kezdett lelombozó lenni, sokan munkahely váltáson gondolkodtak ( én arra, nem adom meg neki azt az örömet, hogy otthagyom!!)


 De türelem rózsát terem! Kiderült, hogy nem voltak rendben a papírjaik és el lettek bocsájtva. Kész pont.
Egyszerűen zongorázni lehet a különbséget, mint morálilag, mint munkailag. Én úgy hallottam valahol, hogy a jó főnök példát mutat, megmutatja hogy kell csinálni és nem csak utasít, nem által kérni.

MÁS:
Átrendeztük a házat, szobát cseréltünk. A gyerekek költöztek a nagy szobába, Dodó a kicsi szobába, ami nem is szoba igazából( bojler ott van ) és mi költöztünk a kisebb szobába. Ahova befért az ágyunk, a két fal bemélyedésbe az éjjeli szekrényünk és semmi több. Az ablakot is csak az ágyra térdeléssel tudjuk kinyitni. Fűtés az még nem tudom hogy lesz, mert az ágyunk közvetlenül a radiátor előtt van!!??
Mindenkinek van saját ágya:

Persze, közben szanáltam is: nyári ruhák, már nem vagy még nem jó ruhák zsákba és fel a padlásra.
 Hattagú a család, közben mosás, mosás után, azokat is elrakni, de ha nekem nem volt időm a gyerekeim Pató Pál urat játszanak elég gyakran= ej ráérünk arra még; nem is kerül szekrénybe, fiókba. A kicsi legény meg előszeretettel szortíroz- egyet ki, a másik szétdobja. Hiába van összehajtogatva, ruhás kosárban, neki az nem számít= segít.
Ezért soha nem értettem meg azokat a nőket, akik olyanokat írnak/írtak- unatkoznak. Egy gyerek mellett is furcsállottam, de több gyerek mellett nyíltan ki merem állítani az luxus, már mint az unatkozás, lehetetlenség.

Èn

Azt mondja az angol: you made my day!

Durva fordítàsban- jóvá=klasszá tetted a napom-örömöt okoztál! 

 Miről is jutott ez a frázis eszembe? Olvastam a FB-on Egy cikket, miszerint csúnya viharokkal tarkított felhőszakadás, értsd itt- zuhi- várható! OK, mondhatnám, de ebben a szituban ami nevetésre késztetett az az, hogy ez az időjárás jelentés magyar honlapon jelent meg. Sokszor az itteniek is azt mondják, felelik arra a kérdésre milyen idő várható: majd ha elmúlt megtudjuk, kiderül. Hahaha . Többezer km-re innen Mo.-on jól -jobban tudják!!!!....

Ehhez képest száraz éjszakánk van, majd az összes csillag látható, ha nappal lenne azt mondanám bárányfelhők tarkítják az eget; mivel éjszaka van, arra változtatom, hogy itt-ott láthatsz felhő pamacsot!

Jó éjszakát!!

Mi

Nyarálásunk története

Folytatás...

Elterveztem mennyit fogok pihenni!!! Aha, alig valamit sikerült a három hét alatt.

    Hagyma pucolás, krumpli szedés,

lomtalanítás ruhapróba,-szortírozás és persze valamennyire a gyerekeket is lefoglalni, napi szinten főzés( oké, ezt többnyire anyukám megcsinálta, de a menü kitalálása nekem jutott osztály részül!) ez utóbbi nem is tűnik annyira tehernek hiszen sok olyat ettünk amit, ugye csak anya-nagyi tud nagyszerűen elkészíteni, azaz jobban ízlik mint amit én csinálok. Paradicsomos Töltött paprika, aludttejes prósza, paradicsomos káposzta hogy csak megemlítsem miről is van szó. 

   

   Nem, nehogy panasznak vegyétek a felsorolást,csak érzékeltetni próbáltam : ember tervez isten végez. Az idő amit otthon munkával, sűrű elfoglaltsággal töltöttem nem volt annyira fárasztó mint a dolgos hétköznapok itthon!! 

     Persze, nem robotra kell a fentiek alapján gondolni, csupán megsokasodott teendőket= pl. 2005-ben költöztünk Pestről anyukámhoz, de a cuccaink többsége, főleg ruha nemű, bedobozolva várta sorsát. Na, most elérkezett; értsd és mondd, egy teljes hétig más se nagyon csináltam csak rakosgattam a dobozokat, osztályoztam még jó, v.jó lesz nekem gyerekeknek, rokonoknak esetleg vagy máltai szer.szolgálatnak vagy végleg kuka, netán portörlőként fejezi be pályafutását 1-1 póló, tiszta vászon v.pamut holmi. 

   Voltatok már hasonló helyzetbe?? Próbáltátok a belefogyok, v.-hízok, majd jó lesz egyik-másik gyereknek...stb.verziót??? Háát, volt pár ruha, ami hiába volt a sok év elteltével is jó állapotban, el kellett dönteni: marad vagy megy.  Hiszen ami neked tetszik, az a kiskamasz kisnagylányodnak már nem biztos, sőt "...de anya! "szörnyülködő felkiáltással otthagy a halom ruhával.

Egy-két  napig okés volt a gyerekeknek is próbálgatni, de aztán hamar ráuntak és kisebb csata árán sikerült csak rávenni őket 'fussanak át' dobozokon= próbálják fel a bennelevő holmikat. 

A kb.20-30dobozból sikerült 11(!!!!) csinálni. Persze lehet azok is tartalmaznak olyanokat amit soha fel nem veszünk/vesznek a gyerekek, de kidobni nem volt szívem.

   Azért egy kicsit szerencsésnek is mondhattam magam, mert sógornőmék(férjem nővére+férj+gyerek) is velünk nyaraltak. Így a gyerekek körüli teendők megosztódtak. Főleg sógorom, aki maga is lányos apuka lévén a csajok könnyen le tudták venni a lábáról, ami egyet jelentett: délután 5 óra után is kivitte őket a Balatonra. 

   Persze ez a menjünkkiabalatonra amolyan mézesmadzag lett, naponta akartak menni, de jutalommá is előlépett, mert lehetett azt mondani: ha jól viselkedtek kimegyünk a Balatonra. 

     Hamar eltelt a 3hét, ami csupán 19nap volt, de volt ebben nagypapa

, rokonlátogatás

, balatoni pancsolás,

kerti party-gyerek pancsolás inkább, bográcsozás

, 2x is,barátaink meglátogatását is be tudtuk iktatni

sok teendőt levettünk  anya válláról( megrendelt téli tüzelő aprítása, behordása.!) terasz feljáró tető alá hozatala, 1x még sütöttünk is

a kicsik segítettek a sütésben

; sőt kedves párom utolsó este felállította a gyerekek segítségével a négyszemélyes sátrat és a hűvöske idő és éjjeli eső ellenére a három csajjal kint töltötte az éjszakát. 

   

    Megtanultam ,végre, nem kell megszakadnom, mindent egyedül csinálnom. Tudtuk mikor megyünk/jövünk haza(vissza Angliába, pár nappal előtte pakolással töltöttük a délutánokat, esték egy részét! 

  Indulás napján mindenkinek meg volt a feladata: anya kocsiba pakolta-féresztette be a sok-sok mindent, megpróbálva, hogy azért mindenkinek legyen egy kis minimális(láb)mozgás tere. Persze, kedves férjem már csak az utolsó szösszeneteknél jelent meg, mert ugye a sátrat le is kell bontani és a padlásra is fel kell pakolni egy két doboz társaságában, amit a sátorban kintalvós (előző) este nem tett meg. A nagylányok a kicsi segítségével szendvicseket gyártottak, Mamival szörpöt készítettek az útra. Persze, nem is az én anyukám lenne , felkelt a drága már hajnalban, hogy lesüsse a disznó karajt, kirántsa a csirkét!!! 

  Az indulást megelőző napokban a fagyasztóban levő, hazaszállításra  váró ételek és alapanyagok listázva lettek nehogy otthon maradjanak. Persze, ez nálunk már alapszabály: lista ide, lista oda mindig van valami amire mondhatjuk '...na, ezt is otthon hagytuk/otthon maradt !' :-))

     Milyen klassz is volt hogy szinte két hétig csupán egy kis rizs,vagy krumplit, vagy valamilyen tésztát, főzeléket kellett főzni és nem volt gond az ebéddel. 

   Gond nélkül, szinte hihetetlenül gyorsan tudtunk hazafelé haladni. Nem, nem felejtettem Ausztriában felragasztani a matricát!! ;-P

    Az út nagy részét én vezettem végig, nem éreztem fáradtnak magam. Hiába haladtunk ütemesen, tervezett időre Dunkirkbe is értünk, de már nem engedtek fel bennünket a kompra, amire jegyünk volt, csak a két órával későbbire. Nem okozott ez kis késedelem semmi gondot, bementünk a váróba, megreggeliztünk, gyerekek játszottak, nekem sikerült majd egy órát vízszintesen(!!!) aludni is. Eleredt az edő mikor beszálláshoz készülődtünk, de nem volt viharos az utunk. Kis incidens: persze hiába a hosszú út, a gyerekeket nem lehet leragasztani a székhez. Ugye, komp út csak két óra pár perc. Úgy nézett ki hogy elfáradtak alszanak egy kicsit, de egy kis nasi után már mentek is felfedezni a dekket. Játszó sarok jó szolgálatot tett. Persze mikor máskor, a dokkoláshoz közeli időben érett rá minden gyerkőcre a WC-zés. Ami után Lily még azt gondolta még játszik egy kicsit. Az emberek igyekeznek a ki-lejárat közelébe, a tömeg nem kicsi, az én lányom sehol. Hiába a hangszórós felhívás, az ilyenkor szokásos sablon szöveggel, mit érdekli a gyereket mit mind a felnőtt, még ha érti is a nyelvet. Persze anyában ütő megállt, menjek vagy maradjak. Szerencsére kedves párom is visszaért és a nagyokkal elindultak Lily keresésére, aki komótosan és természetesen másik irányból, mint amerre a keresésére indulók mentek, megérkezett a drágám. 

  Ettől az 1000 évtől eltekintve( nekem ennyinek tűnt a talán öt perc !!! :-O )

   Időben a kocsihoz értünk, az elsők között hajthattunk ki a kompból, ahol észrevehetetlenül ki is keveredtünk, mert semmi ellenőrzés nem volt. 

    Idő borús, de kellemes 20fok körüli, Doverből könnyen kijutottunk, hogy aztán a sztrádán cammogva haladhassunk. A tervezett út hossz időben: Dover-Poole 3.15, satnav szerint, persze a forgalom ezt nem tudta. A kb.megérkezési időnk az olyan 1/4 3körül lett volna, de erre ráhúztunk még kettőt. 

   Hazaérkezés után gyors kipakolás, tejért szaladás, vacsora, fürdés, lefekvés. Ami ellen senki sem tiltakozott, holott a megszokott 8-9óra helyett ez 7óra körül volt. Igen, hiába az alvás a kocsiban nem ér fel a pihepuhi ágyban alváshoz!

   Wellcome home!!!  

Nyár utó

Kihasználva a szép időt, és száraz időt!!!, piknikezni mentünk. Csak én a csipet csapattal, mert apa régi szerelmének egyfajta hódolatát választotta= Bournemouth marathon-t nézett!

Persze nem volt zökken mentes az út; most változatosság kedvéért Dodó volt rosszul. Szerencsére nem jártunk messze úti célunktól.  

 Studland volt a végállomás.

Tenger part de mégis más! Nem közvetlen a part mellett kellett parkolni vadregényes tájakon, csoda szép panorámával, haladtunk le a partra. 

A bűz ami fogadott, na az nem volt illatos, de éppen apály van és a hordalék ...szóval húztuk az orrunkat egy kicsit!! De a látvány kárpótolt!

Ekkor már nyoma sem volt semmi rosszullétnek, bohóckodva vágtáztak, mint pányva nélküli kis csikók.

 

Jó hosszan gyalogoltunk csak -jurassic coast-nak is nevezik, de nagyon kevés kagylót, érdekes követ találtunk. Azt hiszem ez csak engem bántott egy kicsit, gyerekek ebből semmit nem vettek észre! 

     Aztán leültünk piknikezni!! Mostanában jól esznek a gyerkőcök, de itt a parton öröm volt nézni hogy falják fel az egyszerű sonkás szendvicset!! Bálint két pofára tömte magába a szőlőt pl.

    Persze a bohóckodás sem maradt el

 Itt Csilla ül az elhagyott madár fészekben ! :-))

    Élvezettel szaladgáltak, ültek építettek a homokban, a parton. Én pont arra gondoltam közben, hogy milyen csendes és békés mikor pár lépésre tőlem egy sirály kezdte a perpatvart. De ettől az incidenstől eltekintve békés, nyugodt délutánt töltöttünk Studlandban a middle beachen!! 

El lehet itt túrázni, tölteni nem csak pár órát, de egy egész napot! Majd legközelebb !!

Hazafelé tartva, azaz még csak vissza a parkolóba

arra tartunk-visszaút

onnan jöttünk...

Itt már útra készen, hazafelé